2014. december 31., szerda

Kritika #56 + Blogajánló #8

Drága olvasóim!
Tudom ismét eltűntem, de újra itt vagyok! 
Megírtam egy újabb kritikát valamint emailben kaptam egy kérést, miszerint írjak a blogjáról ajánlót. Na igen több ilyen kérést kaptam már chatben is és emailben is, de mint amit már mondtam csak olyan blogról írok, ami szerintem jó és egyedi! Na ez a blog eléggé egyedi és fordulatos ezért is írtam róla egy ajánlót!
Nyugodtan írhat nekem emailben aki akarja hogy a blogjáról írjak ajánlót!
Hamarosan hozok még blogajánlókat azokról a blogokról amiket imádok és nagyon egyediek! :)
Szép napot! 
Ui.: Milyen lett az új design?
HAPPY GIRL
http://mircsi-behindthemask.blogspot.hu/
Író: M.Mircsi
FEJLÉC:
Láttam az előző fejlécedet és ez sokkal jobb lett. Szép munka! Nem a legjobb azt be kell vallnom, de szép letisztult. Tetszik ahogy megoldottad, kreatív és egyedi. Nem tudok rá rosszat mondani csak azt hogy ügyes munka! :)
10/9,5 pont

KINÉZET:
Imádom a kéket! Ahogy a fejléc ez is szép és letisztult. Nagyon jó minden! Ez a háttér amit választottál nagyon jó! Az oldalsávod rendezett, letisztult és az ott lévő html kódok nagyon jók! Semmibe sem tudok belekötni!
10/10*

TÖRTÉNET:
Nagyon hétköznapi a történeted és ez tetszik! 
Az Előszó iszonyatosan tetszett , annyira jól leírtál mindent hogy vidáman folytattam a részek olvasását. Ja és azt meg kell jegyeznem hogy egy megfelelő hosszúságú előszót írtál mások nem írnak kezdésnek ennyit , szóval örültem neki hogy te így csináltad.
A kis idézetek minden egyes résznél nagyon tetszenek!
Nagyon szépen leírod a eseményeket, tetszik is a történet de egy icipici sablon beütése van a történetnek.  (az egyszerű lány és a suli nagymenője) De alapvetően egyedi a történeted tényleg annyira jól leírod a dolgokat és a szereplőket pedig jól kidolgoztad. Tetszik minden! Csak így tovább! 
10/9 pont
Összesen: 30/28,5 pont


Blogajánló ~ Csendpatak
http://csendpatak.blogspot.hu/
Író: Flora Romeijn

Fülszöveg:
Elena Rogers fiatal és tehetséges, akár boldog is lehetne. Az élete azonban zsákutcába torkollik, mikor kisfiának apja váratlanul elhagyja. Az új helyzet mindent megváltoztat körülötte, egyedül két közeli barátjának segítségére számíthat, de miközben megpróbál talpra állni, kénytelen rájönni, hogy képtelen elfelejteni a férfit, aki évekig mellette volt. Kétségbeesetten menekülne a múlt elől, de azt sosem gondolta volna, hogy emiatt egy, az Északi-tenger holland partjainál fekvő kis faluban fog kikötni. Csak túl akar lépni, ám ez nem megy olyan könnyen, főleg a rejtélyes Nicolaas Den Ryke feltűnésével. A férfi, aki maga is bármit megadna azért, hogy felejthessen, felkavarja az állóvizet a településen, Elena pedig még maga sem sejti, hogy új élete könnyen rémálommá válhat.

Részlet a 8.részből: 
Álmodom. Ébren vagyok, de mégsem. Látom a sötétséget, érzékelek mindent, ami körülöttem van, ám ezek a dolgok összefolynak, mint a két különböző árnyalatú, megvizezett festék. Az arcom a párnának nyomódik, az alkarom Jack meleg oldalának, de az elmém egész máshol van, és fogalmam sincs, hol. Érzem, hogy a Stella Mayt dobálják az éjjeli hullámok, hallom a szél süvítését, ahogy betör a folyosóra vezető ajtón, keresztülkúszik a folyosón.
Azt hiszem, a szemem előtt képek peregnek le, de képtelen vagyok őket beazonosítani. Csak lebegek a tudatlanságban, az ujjaim megmarkolják a testemet fedő takarót. Vastag, meleg van alatta, a halántékomról izzadság csorog. Nem szépet álmodom.
Sean van előttem. Talán áll, de az is lehet, hogy ugyanúgy lebeg, mint én, meleg barna íriszei néha eltűnnek, mikor pislog. Le akarom őt rázni magamról, az emlékét, azt, hogy egyáltalán létezik. Mintha bilincseket pattintott volna a csuklómra, úgy vergődöm a gondolata elől, szinte hallom a láncok csörgését. De hisz Sean nem lehet itt! Messze vagyok tőle!
A szám kinyílik, beszívom a levegőt, torkom kapar a szárazságtól. Menj innen! El akarom űzni.
És akkor felébredek. Nem tudom, hogy történt, egyszerűen arra eszmélek, hogy az ágy szélén gubbasztok, hajamat a halántékomra és a tarkómra tapasztotta a sós izzadság. Magam elé meredek, miközben megpróbálom lenyugtatni levegő után kapkodó tüdőm, száguldó szívem. Aludtam is, meg nem is, gondolom. Tudom, milyen félálomban lebegni; ha nagy ritkán belázasodom, mindig megtörténik velem, és olyan helyekre visz, amik légiesek, megmagyarázhatatlanok, de rémisztőek. Lehunyom a szemem, szemhéjaim sötét fedője alatt színes pontocskák villognak. A légzésem lassul, a szívem visszaáll a normálba, a takarót markoló ujjaim szorítása meglazul, ízületeim szinte sóhajtanak megkönnyebbülésükben.
Az ajtót bámulom, és számba veszem, miben fog holnaptól megváltozni az élet. Nem Skóciában leszek, ahogy életem eddigi huszonöt évében történt. Jack ott lesz velem, de Jeff és Cindy nem, ők valószínűleg otthon, Guildtownban enyelegnek majd. Újra megismerem az unokatestvéremet, akivel kapcsolatban abban sem vagyok biztos, hogy hogy néz ki pontosan. És ott van a férje is, akivel kedvesnek kell lennem, ami nem tudom, mennyire fog menni – persze könnyen ítélek úgy, hogy még nem is ismerem Arjan De Klerket, de úgy érzem, az összes férfit egy kaptafára vehetem.
Megremeg a gyomrom az izgalomtól, a csuklómat az orrom elé tartom, hogy megpróbáljam kivenni az órám mutatóit ebben a vaksötétben. Hajnali fél egy körül jár már. Kinyújtom a lábaim a fülledt takaró alatt, lábfejeim kikandikálnak az ágy végénél. Megmozgatom a lábujjaimat, amik fehéren világítanak a feketeségben, és vigyázva a hátamra heveredem. Nem érzem magam álmosnak, sőt, kifejezetten taszít a gondolat, hogy visszaaludjak, így hát úgy döntök, nem teszem. Csak meredek a sötétségbe, ami olyan mély és csendes, hogy már majdnem megnyugtató. Arra gondolok, hogy ha otthon lennék, most biztos felkelnék, és a kis raktáramba osonnék pár festőkellékért. Kiállnék az ablakba, elhúznám a sötétítőfüggönyt, és néhány néma percig a felhősen csillagos eget fürkészném. Aztán a kezem megindulna, az ecset hegye pedig varázslatot indítana el, a számomra lehető leglenyűgözőbbet.
Ha így lenne, nyugodtan, a lelkem szorító súlyaitól mentesen fekhetnék vissza aludni. Most viszont csak azt tehetem, hogy a takaró alá kucorodom, arcomat a párnába fúrom, és lehunyom a szemem.


HA EGY NAGYON EGYEDI HÉTKÖZNAPI TÖRTÉNETET AKARSZ OLVASNI, AKKOR EZT SEMMIKÉPPEN SE HAGYD KI! MINDENKINEK AJÁNLOM, MERT EZ EGY NAGYON JÓ SZTORI!!!

2014. szeptember 21., vasárnap

Kritika #55 - You bring me back to life

http://youbringmebacktolife-fanfiction.blogspot.hu/
FEJLÉC:
Húha! A fejléced nem a legjobb, nekem egy cseppet sem tetszik. Túlságosan lila a háttér, Miranda Kerr képe nagyon közel van valamint semmiképpen sem passzol a háttérhez, nagyon eltér a kettő és így csúnya is az egész! A cím betűtípusa meg mindent elront. Ne haragudj de ez a betűtípus rettentően ronda. A fejlécen rengeteg kép van elmosva, ami nem mutat valami jól. Egy szép mutatós textúrára kéne rámosni egy két képet aztán nem lenne túlzsúfolt. Azt ajánlom hogy rendelj, vagy csinálj egy új fejlécet!!! Ha rendelsz akkor profitól rendelj!!!
10/5 pont

KINÉZET:
A sablonnal és a blog hátterével nincs gond. A háttér nagyon tetszik, örülök, hogy a sötét fejléchez nem egy sötét hátteret, hanem egy halvány lilát választottál. A modulsávod rendezett és letisztult. Itt egyetlen egy dologba tudok beleszólni, hogy a cseréket valamint a többi blogodnál állítsd be azt hogy csak 5 db-ot jelenítsen meg, mert úgy sokkal szebb! Használhatnál szebb html kódokat mert ezek már roppant unalmasak! Másba nem tudok belekötni szóval jöjjön a történet!
10/ 9,5 pont

TÖRTÉNET:
SABLON egy nagyon nagy sablon! Gondoltam az elején. Sóhajtottam jó sokat is mikor láttam hogy kértél tőlem kritikát. Már sokszor találkoztam a blogoddal és bele is olvastam anno elkezdtem aztán abbahagytam mert falra másztam tőle, Sajnálom de így van! A történeted első évada egy nagy borzalom! Maga a története hiszen nagyon sablonos valamint a fogalmazásod és a helyesírásod is. A második évad már elég jó!Van benne sablonos rész, de kicsit sem olyan mint az első évad. Mondhatjuk hogy már tetszik! A fogalmazásod már sokkal jobb látszik, hogy javultál nem is keveset,DE helyesírásihiba még mindig van nem olyan sok már de van szóval azokra nagyon figyelj!
Sok sikert kívánok jó úton haladsz! :)
10/5,5 pont
Össz.: 30/20 pont

2014. augusztus 31., vasárnap

Kritika #53 #54

http://halaloscsok.blogspot.hu/
FEJLÉC:
Imádom Bella fejléceit, eszméletlen jókat  tud csinálni, de be kell vallanom, hogy nem ez a legszebb munkája. Szép lenne nagyon az egész, ha nem lenne gif benne és ha a cím szép betűtípussal lett volna, meg ha a mögötte lévő sáv be ment volna Emma mögé,  akkor nagyon szép lenne.De így nem a legszebb. Nem rossz, de azok amiket felsoroltam rontja az  egész összhatást!
10/7,5 pont

KINÉZET:
Letisztult! Ezt tudom rá mondani. Nagyon szépen meg van csinálva az egész. Az oldal sávod rendezett és egyben letisztult is , de már unalmasak ezek az egyszerű html kódok. A háttér és a sablon tökéletes, csak a bejegyzésekbe tudok belekötni. Állítsd sorkizártra! Így rontja az egész összhatást ha nem arra van állatva. 
10/9 pont

TÖRTÉNET:
Nagyon tetszik a történet! Nem vagyok oda a HP blogokért, de ez kifejezetten tetszik. Bevallom volt egy két unalmas rész, meg elírott szavak és van egy két helyesírási hiba is, de ettől függetlenül megszerettem a történetet. Mindent jól leírsz és ez tetszik! Szereztél egy új olvasót! :))
10/8 pont
Összesen: 30/24,5 pont

http://kulonoslanytortenete.blogspot.hu/
Mivel csak a kinézetről kértél kritikát, így csak arról írok!

FEJLÉC:
Nem tudom mit mondjak. Nem mondom azt hogy csúnya a fejléced, mert ennél sokkal de sokkal csúnyább fejlécek vannak, de számomra furcsa és nem is szép. Nem tudom pontosan megmagyarázni, de nem szép az egész összhatás. Olyan unalmasnak is néz ki. Csupa szürke. A cím betűtípusa sem a legjobb, az is ott lent rontja az egészet. Azt ajánlanám, hogy rendelj valakitől új fejlécet, de olyantól aki nagyon ért hozzá!
10/5 pont

KINÉZET:
A sablon választás jó, a fekete szín is jó , de mivel a fejléced inkább világosabb, így én a szürkénél kötöttem volna ki és nem a feketénél. A blog háttere nagyon jó, az tetszik és tökéletesen is passzol a fejléchez. A modul sávod üres! Tehetnél ki több dolgot. A "Helló" html kód már nagyon unalmas és nem is passzol oda főleg hogy egy ilyen gif van ott. Én sima képet raktam volna bele.  A menükódjaid szépek, azok kifejezetten tetszenek, csak szélesebbre vehetted volna az egszet, hogy végig érjék a modulsáv szélességét. Ha van már Fejezetek című menüd, akkor tök fölösleges oda a blogarchívum, szóval töröld azt! A bejegyzéseidet állítsd sorkizártra mert akkor még is szebb lesz az összhatás!
10/6 pont
Összesen:
20/11 pont

2014. augusztus 20., szerda

Eredményhirdetés #5 #6 #7~ Legfordulatosabb történet , Legjobban megformált karakter, Legjobb író

KEDVES OLVASÓK!
Végre valahára megérkeztem a maradék három kategóriával!
Sajnálom a késést!


Legfordulatosabb történet:
I.helyezett: Riri - Catching Sunshine
II.helyezett: Gabby - I Battle Your Life
III.helyezett: Cynthia Tailor - Horan, kérem!

Legjobban megformált karakter:
I.helyezett: Riri - Catching Sunshine (Sunshine Rodriguez)
II.helyezett: Gabby - I Battle Your Life (Skyler Berger)
III.helyezett: Leia - A mi időnk (Myra Mikealson)

Legjobb író:
I.helyezett: Bella Everdeen - Dark Paradise
II.helyezett: Bo S. - Happily Until
III. helyezett: Gabby - I Battle Your Life

Legfordulatosabb történet:




Legjobban megformált karakter:



Legjobb író:




HAPPY GIRL

2014. augusztus 17., vasárnap

Kritika #52

Drága kedves olvasóim!
Iszonyatosan röstellem magam, hogy egy hónapig nem jelentkeztem. Mint mindenki nem a szamítógépnél tölti az egész idejét, így én se és nyaralni voltam a szüleimmel egy egész hónapot. Most itt vagyok és próbálom megírni az eddig kért kritikákat. Egyet hoztam is és hamarosan megérkezem a többi eredményhirdetéssel. Már réges rég meg voltak az eredmények, csak az oklevelek készítésére sosem volt időm. Ne haragudjatok, hogy ilyen későn hozok mindent! Nagyon szégyenlem magam! 
Egyébként mit szóltok az új kinézethez? :) Mint mindig drága Roxana csinálta, szerintem ez is fantasztikus lett! :))
http://arielle-faintness.blogspot.hu/
FEJLÉC:
Láttam már az előző fejlécedet, ami nekem nagyon nem tetszett, de a mostani, rohadt jó lett! Már bocsánat a kifejezésért, de nekem iszonyatosan tetszik. Nincs túlbonyolítva, a háttér egyszerűen megvan csinálva és úgy van rajta a három személy, de ahogy meglett oldva az nagyon jó. Amin a cím van az a nem is tudom mi, az fura. de ez teszi széppé is a fejlécet. Szóval a fejlécet, iszonyatosan jó!
10/9,5 pont

KINÉZET:
A fejléccel ellentétben a kinézet nem valami szép! Szerintem kérhetnél valakitől design átalakítást, de a fejlécet semmiképpen se váltsd le! (Max pár hónap múlva) Na szóval kezdjük  a sablonnal és a blog hátterével. Maga a sablon nagyon is jó választás, DE a színe az kicsit sem jó, mert egyáltalán nem passzol a fejléc színeihez. Olyat kellett volna választani, mondjuk vöröses,sárgásat, ami a fejlécen is van és ugyanígy a bloghátterénél is. Az oldal sávod kicsit sem rendezett és letisztultnak sem mondható. Először is én így rendezném el, így letisztultabb is lenne:

  • A történetről (ezt állítsd sorkizártra, valamint belehetne tenni valami szép html kódba)
  • Menü (tudom nincs ilyened, de jó lenne ha csinálnál, mert akkor a szereplőket betudnád oda rakni és nem az oldalt rontanák a sávban, valamint kéne csinálnod fejezetes menüpontot is és akkor könnyebb lesz megtalálni a részeket)
  • Olvasók
  • online
  • Chat
  • Friss várható ideje
  • Nézz be ide is
  • Saját blog ( azért nem írtam többes számban, mert rohadt nagy hülyeségne tartok, hogy azt a blogot is kirakod oda amit épp kritizálok)
  • Cserék
  • Magamról (ezt inkább a helyedben a bejegyzések legeslegaljára helyezném be!)
A blogajánlót azért nem írtam a felsoroltakhoz, mert rohadt nagy baromságnak tartom azt is hogy ott legyen. Szerintem egyáltalán nem kéne kirakni, hogy írtak a blogodról blogajánlót. A blogarchívumot pedig szedd majd ki onnan, ha fejezetek menüpontot csinálsz, amit remélek is mert így nagyon rossz visszakeresni a részeket. És ez vonatkozik a szereplőkről is. Róluk is kell egy külön oldal és nem pedig az oldalsávban van a helyük! A bejegyzések sorkizártra vannak állítva, ami nálam plusz pontot jelent végre valami jó is van a fejlécen kívül. A betűtípusok se jók, szóval azokon is változtass!
Ha te nem tudod ezt megcsinálni, akkor mindenképpen kérj segítséget és olyantól aki nagyon profi!!
10/2 pont

TÖRTÉNET:
A történet címe mit ne mondjak nagyon felkeltette az érdeklődésemet, egy nagyon egyedi történetre számítottam. Mikor oldalt elolvastam a kis szöveget, csalódtam mert abból pedig sablon történetet következtettem. Aztán elolvastam a prológust és éreztem egy kis reményt, hogy ez még sem sablon, vagyis reméltem. Igazából azt a prológust nem mondhatni prológusnak inkább fülszövegnek, amit én a helyedben az oldalsávba tettem volna ki! Nem olvastam el sok részt csak párat, de be kell vallanom tetszett! Van néhol egy kis sablon beütése, de egyébként egyedinek mondható a történet. Nekem kifejezetten teszett. Néhol elég unalmasan írtad lesz, azokra igyelj, de jó úton hallatsz, szóval feladni semmiképpen se add! ;)
Csak így tovább!
10/8 pont
Összesen: 30/ 19,5 pont

2014. július 16., szerda

Kritika #51

http://wendere.blogspot.hu/
FEJLÉC:
Ne haragudj, de a fejléced csúnyácska. A képek nincsenek szépen összemosva és túlságosan is lila. Így az egész csúnya! A Wendere felirat betűtípusa jó, de a másiknak alatta már nem. Tényleg ne haragudj, de ez nem szép! Rendelj újat! ;)
10/2 pont


KINÉZET:

Minden lila! Túlságosan is lila! A lilának több szép árnyalata van lehetett volna többféle lilát használni, de ez így túl sok! A sablon hátterét halványabbra kellett volna állítani , a blog hátterét is szintén! Az oldalsávod jó és rendezett csak én a helyedben a történetet tenném legfölülre és alá az oldalakat. Másba nem tudok belekötni!
10/ 7 pont


TÖRTÉNET:

Nagyon tetszik! Tényleg! Az alapötlet , amit kitaláltál nekem nagyon tetszik! Ilyen történettel még nem találkoztam. A fogalmazásod annyira jó, hogy ráébresztesz arra hogy milyen is jó olvasni. Annyira jól leírod a dolgokat, hogy az csak na. Szépen bánsz a szavakkal és minden jól leírsz. Gyarapodott is az olvasóid száma! ;) Annyit tudok csak tanácsolni, hogy hosszabb részeket írj, mert képes vagy rá! Hiszen fantasztikus történetet írsz, csak így tovább!
10/10 pont


Összesen: 30/ 19 pont

A kinézeten változtass!

Kritika #50

http://lovestorywithstronger.blogspot.hu/
FEJLÉC:
Nekem nem tetszik! Alap az jó, mármint ami a háttérben van összemosva, az nem rossz, de a Liam és a csaj nagyon elrontja az egészet. A lány ijesztő, hogy ilyen nagy Liam meg kicsi hozzá képest. A fejlécen egyedül a felirat jó más nem! A tépés sem valami jó. azt tanácsolom, hogy rendelj mástól egy szép fejlécet!
10/5 pont

KINÉZET:
A sablon és a háttér jó választás, tökéletesen passzolnak a fejléchez! Az oldalsávod jó, de egy kicsit üresnek találom. A blogjaidat ne tedd annyira fel, hanem a chat alá rakd be! A színvilág jó, de a betűtípusok már nem! A modulban mindenképpen változtasd meg szebbre, és ne ez a csúnya legyen. A bejegyzés címénél még elmegy , de azt is megváltoztatnám a helyedbe!
10/8 pont

TÖRTÉNET:
Nekem nem tetszik! Sajnálom, de unalmas és egy nagy sablon az egész! A fogalmazásod nagyon unalmas, semmilyen , nem írod le a dolgokat , tele van ismétléssel és elírással. Bocs hogy ennyit írok , de 2.résznél többet nem olastam el mert nem bírtam volna tovább. Azt ajánlom, hogy olvass sokat!
10/4 pont

Összesen: 30/17 pont

2014. július 11., péntek

Kritika #49 - Happily Until

http://happilyuntill-boo.blogspot.hu/
Író: Bo S.
Fejléc:
Hűűű! Még nem láttam ilyen fejlécet, de iszonyatosan tetszik, látom te csináltad és csak gratulálni tudok! Nagyon szép lett, bár van egy kis bibi benne és az Nina! Nagyon homályos! Főleg az a furcsa , hogy nem úgy lett csinálva, mint a két fiú ilyen "rajzosan" , de ezt leszámítva is nagyon szép a blogod fejléc!
10/9 pont

Kinézet:
Ahogy a fejléced, úgy a kinézet is nagyon szép. Letisztult, rendezett és szép! DE van benne egy két bibi. Az első az oldalsávodban a versenyes képek. Vagy legalulra tedd, vagy csinálj nekik külön oldalt, mert így rontják a kinézetet. Inkább a legutóbbit válaszd! A másik bibi, pedig , hogy nincs sorkizártra állítva a bejegyzéseid. Állítsd úgy mert még szebbé teszi a blogodat! ;)
10/9 pont

Történet:
Eszméletlen jó! Ilyet még nem olvastam, nagyon de nagyon tetszik, csak sajnálom hogy eddig két rész van fent és azt is elég rég osztottad meg. Szerintem nagyon tehetséges vagy , mert iszonyat jól fogalmazol és elég jó fantáziád is van akkor mi a gond hogy nem hozod a részeket? Nagyon ügyes vagy , beleszerettem a történetbe így kaptál egy új olvasót! ^^ (a blogger szarakod , de amint jobb lesz feltudok iratkozni! ;) )
További sok sikert! ;)
10/10 pont
Összesen: 30/28 pont

Kritika #48 - Whatever

http://www.5sos-fiction.blogspot.hu/
Író: Becka L.
Fejléc:
Hát , mit is mondjak, nem akarlak megbántani, de rendelned kéne egy új fejlécet, mert ez nem valami szép! Nem rossz az elképzelés, de nagyon csúnyán lett megcsinálva. Homályos is és a cím betűtípusa sem a legszebb. Mindenképpen rendelj újat!
10/5 pont

Kinézet:
A sablon amit választottál elég jó , tökéletesen passzol a fejléchez, de a blogod háttere már nem a legjobb, szerintem válassz mást, halványabb színű háttérképet, ami illene a fejlécedhez amíg ez van. Az oldalsávod jó, de a kattintásokat tedd a legaljára, mert az nem olyan fontos és szerintem a versenyes képeket egy külön oldalba tedd, hiszen így hogy most az oldalsávban vannak rontják a kinézetet. A cseréket meg állítsd be, hogy csak 5-öt vagy 10-et mutassan , ne pedig az összeset..Egyébként meg rendezett a sávod, csak azt a két dolgot fogadd meg!
A bejegyzéseid sorkizártra vannak állítva, ami jó , a színvilág is jó, de a betűtípus nem! A bejegyzés címének betűtípusa megy a fejlécen lévőhöz, de a moduloké nem! Az nem is olyan szép állítsd be szebbre!
10/7 pont

Történet:
Mielőtt még  neki kezdtem volna az olvasásba megnéztem a trailert. Nem tudom miért húztad le magad, mert szerintem egész jó lett! Nekem kifejezetten tetszett!
A prológus nekem nem tetszett. Igazából nem is mondható ez prológusnak. MEg egyébként is az ilyentől kiráz a hideg, hogy idézem "A nevem London Bree. A stílusom meghatározatlan..." 
Mi van? Ez nem egy bemutatkozó egy álláson! Na mindegy .... Az első és a második fejezetet olvastam csak el és tetszett, attól függetlenül is , hogy egyszerűen fogalmazol. Egy kicsit sablon beütése van, de jó úton haladsz. Csak így tovább!
10/ 7 pont 
Összesen:
30/ 19 pont
Jó ez, csak rendelj új fejlécet, de olyantól aki nagyon szépen szerkeszt!

Eredményhirdetés #4 ~Legszebb Design

KEDVES MINDENKI!
Meghoztam az újabb eredményhirdetést, a mai nap folyamán hozom a többit is! ;)

A legszebb design kategória nyertesei:
I.helyezett: Tina Malik - The Lesbian
II.helyezett: Lexii - Impossible Dreams
III. helyezett: Tina Malik - Prince of darkness


OKLEVELEK:


HAPPY GIRL

2014. július 7., hétfő

Blogajánló #7 - Our Fate

A legjobb nem fanfiction 2. helyezettje:
Noreen

BEVEZETŐ:
Egy lány. Aki kénytelen a szünidőt egy diákmunka - táborban tölteni. Egy átlagosnak tűnő városkában... Sok dolog nem stimmel ezen a helyen s ezt a mindennek, de normálisnak semmiképp sem nevezhető társaság sem könnyítik meg kiket munkatársaiul kapott. A szálloda, melyben dolgozni kényszerül sok ármánynak, árulásnak és kegyetlenségnek színtere volt. Ez mély nyomot hagyott az épületben és annak lakóban. A lakók pedig nem épp szentek. Ha leszáll az éj a folyosón baljós léptek, az alagsor csendjét pedig keserves sírás töri meg. Mi lesz ha Wendy rossz időben lesz rossz helyen? Ha a gyanús árnyak lecsapni készülnek? Itt semmit sem lehet tudni, ha a szálloda már régen nem eleven, de annál inkább cselszövő lakói keze van a dologban... Vajon megmenekül? Vagy túl késő lesz?
Mindezt csak akkor tudhatjuk meg, ha velük tartasz a légvégéig...

RÉSZLET AZ ELSŐ RÉSZBŐL:
Szívem hevesebben vert a kelleténél így a levegőt is kapkodva vettem. Szerencsére a jármű megállt és kipattanhattam belőle. A friss erdei levegő lassan egész testemet keresztüljárta. Megnyugodtam, eztán a csomagtartóhoz lépdeltem, ahonnan kiemeltem a renovált kis bőröndöt. Jóval nehezebbek bizonyult ruhákkal telepakolva, ám nekem ez az egy csomag nem volt elég mindenem elviteléhez. Állítólag volt itt külön zuhanyzó minden kis faházban, meleg vízzel. Bár ebben erősen kételkedtem. Jobban körülnéztem; egy tisztáson terült el az a körülbelül tíz vagy tizenkét faház amelyek valamiféle kör alakot próbáltak felvenni. Középen egy nagyobb hosszúkásabb szintén fa házikó állt. Mögötte pedig egy fehér, téglából készült főépület. Természetesen a tűzrakóhely sem hiányozhatott az összképből. A nagyobb méretű sötét kövek alkotta gyűrűben, a fekete szénben itt-ott parázs villogott. Elfordultam a kis tábor látképétől, anyám épp az apróbb csomagokat vette ki amelyek egy műanyag ládába voltak bedobálva, hála a csodálatos helytakarékossági ötletemnek. Nemsoká újabb motorzúgás hasított a csendbe jelezvén, új sorstársam érkezett. Egy átlagos, kissé rozoga zöld furgon parkolt le tőlünk nem messze. Néhány szitkozódó szó után egy talpig feketébe öltözött vélhetően valamilyen sátánista egyén lépett ki. Bal szemét eltakarta fekete lobonca és nem volt valami boldog kedvében. Egy sporttáska és egy apró ládika volt mindene amit magával hozott. Nem szólt egy szót sem, csak elment mellettünk. Még csak ránk se nézett. Magamban elkönyveltem egy beképzelt és vélhetően undok embernek. Utáltam magamban, hogy mindenkit azonnal megítéltem, hisz én sem voltam tökéletes. Sőt... 
- Wendy! Segíts már! - elmélkedésemben édesanyám szavai zavartak meg, ugyanis ő már elindult a főépület felé. 
- Megyek! - mondtam és már siettem is utána. 
A téglaépítmény belseje hangulatos volt, kopott fa padló és pár gerenda no meg az a néhány igazi északi stílusú mintás szőnyeg koronázta meg a teret. Igazán hangulatosra sikerült az összkép. Igen sokáig csodálhattam a szobát, mivel úgy fél vagy egy óra múlva egy barna hajú magas nő süvített végig a helységben, majd megállt középen. Megköszörülte torkát és belekezdett a vélhetően sokszor hallatott mondandójába:
- Köszöntöm önöket! Örülök, hogy eljöttek és remélem jól fogják érezni magukat. A szülők a felhívásból mindent megtudhattak ezért akár el is mehetnek. - úgy beszélt, mintha egy nagy közönség előtt tartana előadást, pedig csak anya, a "fekete herceg" és én voltunk ott - Oh mielőtt elfelejteném, itt van minden elérhetőségem! - átnyújtotta édesanyámnak a névjegykártyáját - A többiek jöjjenek velem!
Gyorsan odanyögtem anyának egy szia-t és már követtem is a túlbuzgó nőszemélyt. Nagyon furcsálltam ezt az egészet, oké csak anya volt ott de akkor is kicsit több tájékoztatót vártam volna... A hátsó ajtón keresztül mentünk ki megkerülve az épületet. Mert nem lett volna célravezetőbb a főbejáraton keresztül kijutni. A tűzrakóhelynél hirtelen megállt én pedig majd' nekimentem a hercegnek.
- Jól van gyerekek! A nevem Faye Parker de csak simán Faye.  - kacsintott aztán folytatta - A házakat már kiosztottam mielőtt ideérkeztetek, mindannyiótoknak van egy szobatársa. Minden kunyhóban van egy kis könyv benne minden információval. Viszont a munkahelyről mesélnék egy kicsit. Nos, az épület 1901-ben épült eleinte kocsma volt, később a Kinsey család szállodává alakította és egészen 1932-ig üzemelt, bár sokszor váltott tulajdonost. Végül mi vettük meg a romos épületet pár éve. Sok helyreállítást elvégeztünk és már csak kisebb alakítások vannak hátra. Az útmutatóban mindent megtaláltok erről is. A tábla ott van  - mutatott a tisztás szélén árválkodó tákolmányra - Sok sikert! - majd el ment.

Blogajánló #6 - I Battle your Life

A legjobb nem fanfiction első helyezettje:
Gabby

BEVEZETŐ:
Vegyünk egy férfit, aki a felső tízezer életét éli, és egy szőke nőt, aki a sztereotípiákat eloszlatva szolgált Afganisztánban. Mi van akkor, ha a világ legjobban őrzött épületét megtámadják? Az Egyesült Államok titkos szolgálata az elnök fiának védelmét egy hackerre, egy bérgyilkosra és egy exkatonára bízza. Be kell olvadniuk, és ez mindent megváltoztat. Egy hazugság, és mikor megtudod az igazat, kiderül, hogy senki sem az, akinek hitted. A legjobb barátaid hazudtak neked, de nem haragudhatsz rájuk, mert valóban téged védtek. Az életedet. Skyler Berger élete eddigi legnagyobb kihívásával találja szemben magát. Eddig embereket ölt, most pedig harcolnia kell egy életért.

RÉSZLET A 11.RÉSZBŐL:
A csengő visító hangjára ébredni nem a legkellemesebb dolog. Elegánsan és nőiesen megfogalmazva. Durvább szavakkal élve pedig ritka szar. Igyekeztem nem foglalkozni vele, ami egészen addig sikerült is, amíg a csengővel szinkronban nem kezdett el csörögni a mobilom is. Nem izgattam magam túlzottan, hiszen ha Will akarna valamit, ő beengedné magát, ahogy a bátyám is, Aaron hagyna aludni, így a zaklató személy csakis Adam lehetett. Hozzá pedig most nincs energiám.
   Hagytam, hogy még szórakozzon kicsit azzal, hogy egyszerre fekszik rá a csengőre és csörget a mobilomon, de amikor már az ajtót is rugdosta, muszáj volt felkelnem. Más sem kell, mint hogy Mrs. Reed feljelentse csendháborításért.
   Álmosan dörzsölgettem a szememet amíg elcsoszogtam az ajtóig.
   - Neked is szép reggelt, Adam! Jól aludtál? Én is - folytattam le egy eléggé skizofrénnek hangzó, ironikus párbeszédet magammal.
   - Sky, délután öt óra van - nézett rám félredöntött fejjel miután besétált a nappaliba és bezártam mögötte az ajtót. - Hatra megyünk bowlingozni, fél órád van elkészülni, különben nem érünk oda - basszus, ez teljesen kiment a fejemből! Miután Aaron győzött megbeszéltük, hogy megünnepeljük valahogy, a fiúk pedig a bowlingot választották. Szerintem ez csak a burkolt neve az ivásnak, de majd kiderül.

    Mivel Afganisztánban szinte semmi időnk nem volt elkészülni reggel, így nem volt szükségem tíz percnél többre, egy baráti találkozóra pedig kiöltözni sem fogok.
   Adam otthonosan végignyúlt a kanapémon, míg én a fürdőbe slattyogtam. Egy gyors zuhany, alapos fogmosás és fésülködés után sokkal barátságosabbnak tűnt a világ. Felvettem egy fekete farmert egy rózsaszín toppal, egy fekete bőrkabáttal, amihez egy fekete tornacipőt választottam, majd nekifogtam a sminkelésnek. Valahogy ma nagyon Barbie-s hangulatban voltam, így a szokásos fekete szemkihúzást és szempillafestést feldobtam egy kis pink szemhéjpúderral.
   Alig negyven perccel öt után Adammel már a metrón állva beszélgettünk.
  - Pont amikor lekapcsolt a biztosíték, elkaptam a csávó torkát és egy mellék szobába vittem. Szerencsétlen annyira befosott, hogy meg se szólalt, csak mielőtt Nicko rálőtt - mesélte a tegnapi sikeres akció történetét. - Találtunk nála egy pendrive-ot, csak az a baj, hogy le van kódolva... - tipikus, másnak eszébe sem jutna egy hullát átkutatni. - Majd éjjel feltöröm, de még nem volt rá időm.
   - Az nem fog ártani, szerintem elég sok infót fogunk rajta találni. Viszont van még valami, ami nekem nem áll össze - kezdtem felvezetni egy problémát, ami gyanús volt. - Amikor Aaronnal ebédeltem megöltem azt az arab nőt.
   - Ja, erre a sztorira emlékszem, mondtad már - bólogatott Adam.
   - Most pedig ti öltetek meg egy arab pasit.
   - Mi az összefüggés?
  - Will egyiket sem említette meg eddig. Amikor először nála voltunk felhozta a Fehér Házas lövöldözésemet, de ezekről semmi. Egy szót nem szólt egyikről sem. Mintha nem is tudna róluk.
   - Vagy nem akar tudni róluk - szólt közbe Adam.
   - Az is lehet. De nekem ez így nem kerek - ráztam a fejemet.
   - Lehet, hogy van benne valami - tudta, hogy a megérzéseim nem szoktak csalni. Főleg a munkával kapcsolatos ügyekben. - Rákerestél már Willre?
   - Csak a Moszadnál, de ott semmi. Mintha nem is létezne.
   - Furcsa... - gondolkozott el Adam. Általában elég gyerekes, de ilyen esetekben szinte még nálam is érettebb. Arról nem is beszélve, hogy biztos vagyok benne, hogy már egy terven dolgozik és ha Nickonak elmondjuk ő is segíteni fog.
   - Meg kellene nézni a CIA adatbázisában - céloztam a feladatára.
  - Ja, egyszer le kéni ülni hárman és átbeszélni ezt, meg kutatni kicsit - nézett barna szemeivel rám miközben az ajtóhoz sétáltunk, mert lassan a mi megállónk következett. - De addig valamit csinálni kell Aaronnal - úgy tett, mintha gondolkodna. - Majd veszek ilyen babafigyelő szart! - halkan nevettem a viccen, amit ő teljesen komolyan gondolt. - Mi van köztetek amúgy? - kiszálltunk a vagonból és a mozgólépcső felé vettük az irányt.
   - Semmi, barátok vagyunk - meglepett a kérdése, nem egészen tudtam, hogy mire érti.
   - Extrákkal?
   - Nem - forgattam a szememet. - Csak barátok.
   - Látom mi megy, ennyire ne nézz hülyének.
   - Nincs köztünk semmi, Adam, ne kombinálj már!
   - Vonzódtok egymáshoz. Nem is kicsit - bravúros megállapítás. Ha nem mondja észre se veszem!
 - Aaron jó pasi - közbe akart szólni, de felemeltem a mutatóujjam, ami hallgatásra késztette. - El fogja venni Parist, nem lesz köztünk semmi.
  - Sky, én is férfi vagyok, látom hogy néz rád.
 - Hogy? Mint egy emberre! Nem kell mindent beleképzelni - kezdett idegesíteni a kombinálása. Soha nem szerettem amikor Adam kerítőt játszott.
   - Nem egészen - rázta a fejét miközben már az utcán próbáltuk átverekedni magunkat az embereken. - Tegnap elvitt arra a helyre, amit a legjobban szeret azon a szájbakúrt pályán. Senkit nem vitt még oda fel - újabb szemforgatás tőlem. Erősen kételkedtem Adam szavaiban. - Fogta a kezedet, te voltál az első, akit megölelt mikor nyert. Ráadásul folyton rólad kérdezget - erre felkaptam a fejemet.
   - Rólam? - nem szoktam meg, hogy valakit érdeklek annyira, hogy egy közös barátunkat kérdezget velem kapcsolatban.
   - Ja, hogy milyen voltál régebben, miket szeretsz, ilyenek. Jóval többet akar tőled, mint egy sima baráttól - megforgattam a szemetem, de csöndben maradtam. Még mindig nehezen tudtam elhinni, hogy ennyire érdeklek egy olyan srácot, akit alig több, mint egy hete ismerek. - Ha nem hiszed el nekem, akkor figyeld, hogy mit csinál majd ma este! - nyitotta ki nekem a bowling terem ajtaját.
   Bent a jellegzetes kék fény és a pályavax szaga fogadott. Rég nem voltam bowlingozni, utoljára talán tizennégy-tizenöt évesen, de nem ment túl fényesen. Képtelen voltam egyenesen gurítani. A probléma maga viszont már ott kezdődött, hogy kicsik a kezeim és nem tudom rendesen megfogni a golyót.
   A recepciós pultnál ülő sráctól kapott cipőt kötöttem éppen be, amikor éreztem a hátamban, hogy valaki szuggerál. Nem fordultam meg, de az érzés bennem maradt amíg fel nem álltam. A tekintetem abban a pillanatban összefonódott egy ártatlanul csillogó tengerkék szempárral. Aaron mosolyra húzta ajkait, ezzel megvillantva a szája jobb sarkában lévő apró gödröcskét. Hihetetlenül aranyos volt, ettől a látványtól pedig én is elmosolyodtam.
   - Erről beszéltem - hallottam Adam halk baritonját egészen közelről. - Mióta bejöttünk le se veszi rólad a szemét - mosolygott a svéd.
  Mivel ő mindenki haverja biztos vagyok benne, hogy tud valamit, amit nem mond el. Viszont belőle faggatással semmit nem lehet kihúzni. Inkább ráhagytam, ha úgy érzi, úgyis elmondja, addig meg nem idegesítem sem őt, sem magamat feleslegesen.
   Csak megráztam a fejemet és a box felé igyekeztem, ahol a bátyám és Aaron már minket vártak. Nicko egyből felugrott, szorosan megölelt és egy puszit adott a homlokomra. Mióta elment Pekingbe nem találkoztunk. Mert az nem nevezhető találkozásnak, amikor Adammel azt figyelik szabadidejükben, hogy mit csinálok Aaronnal.
  Miután Nicholas elengedett Aaron puszit nyomott az arcomra miközben finoman végigsimított a karomon az ujjhegyeivel. Ezzel az apró mozdulattal képes volt elérni, hogy libabőrös legyek. Ahogy hozzám hajolt megcsapott az enyhe kölni illat, amely tipikusan őt tükrözte, és amit tegnap is éreztem rajta.
   - Kezdhetjük a játékot? - dörzsölte a tenyerét Nicko. A bátyám bárkit lealázott a pályán, így nem nagy csoda, hogy ennyire játszani akart már.
   - Téttel játszunk? - pislogott ijedten Adam. Ő már tudta mire kell készülnie.
 - Nem! - kiáltottam fel. Ha fogadunk, azt mindig én szívom meg, mert Nicholasszal ellentétben én nem tudok bowlingozni.
   - Csak nem félsz, hogy vesztenél? - próbált cukkolni Aaron.
   - Nem félek, hanem biztos vagyok benne - nevettem fel keserűen miközben karba fontam a kezeimet. Egy alacsony, szőke lány kontra három magas, kigyúrt pasi? Nem túl fair arány.

Blogajánló #5- A petrova hasonmások

Legjobb fanfiction- egyéb fanfiction második helyezettje:
Cleo
Bevezető:
Az életben bármi előfordulhat.Például az is, hogy az évszázadonként születő Petrova vérvonal hasonmái léteztek/léteznek, és nem csupán legenda, mint azt hiszik. Kezdetben, akiről a könyvek szólnak, az Katherine Pierce, de mint később kiderül, előtte jóval korábban éltek hasonmások. Tatia, Charlotte, és ki tudja, kik, akikről a történelem említést sem tesz?
A hasonmások életét megnehezíti a legelső ősük döntése, ami egy átok megkötése volt, saját vérvonalára. Egy megkötése, aminek feloldásához egyik leszármazottjának halála szükséges. Katherine vámpírrá válásával megszökött  a rá háruló felelősség, és sors elől, ahogy utána megszülető Elena Gilbert is tette, akkor is, ha véletlen baleset történt.
Rachel Williams, a főszereplő lányunk és Elena között csupán egy év van. A titkot homály fedi.
Hogyan lehetséges, hogy Rachel és Elena szinte ugyanakkor , egy év késéssel születtek?
A válaszhoz temérdek akadályon át vezet az út.

(Részletet nem tudtam kimásolni, igaz semmit sem a bevezetőt is én írtam le , részletre meg már nem volt erőm gépelni, sajnálom)

2014. június 30., hétfő

Blogajánló #4 - Catching Sunshine

Egyéb fanfiction első helyezettje: 
Riri
Bevezető:
A huszonöt éves Sunshine Rodriguez bérgyilkos, Miami bűnözőinek legkegyetlenebbike. Egy fiatal nő, akinek különleges képességei ismeretlenek a Savant Hálózat előtt és akit még soha senki nem kapott el. A huszonöt éves Victor Benedict, a lenyűgöző telepatikus hatalommal megáldott FBI ügynök, élete egyik legnehezebb ügye előtt áll: a miami-i bűnözők vezetőjét elkapva le kell kapcsolnia a Szövetséget, a leghatalmasabb savant bűnszervezetet az Államokban. És csak egy út vezet a célig: Sunshine. A szabályok egyszerűek. Egy bérgyilkos soha nem hagy nyomot maga után. Egy FBI ügynöknek mindig a küldetés az első. Ám ez egyszer a savant világ beleszól az életükbe.


Részlet a 10.részből:
Lefagyva álltam a móló szélén.
Alig jutott el a tudatomig a sós levegő, a lágy szellő és a tiszta, csillagos ég tökéletes hármasa, a minket körüllengő halk zene mámorító hangja, vagy éppen Victor visszafogott nyögése, mikor döbbenetemben – és ájulás közeli állapotomban – olyan erővel szorítottam meg a kezét, hogy kis híján csontját törtem.
Már azon is meglepődtem, hogy az elfogásom után lélektársam csak annyit mondott, hogy menjek haza és készüljek fel a mai napra – illetve estére. Talán váratlanul ért, de végül szó nélkül engedelmeskedtem neki, vagy azért, mert az akcióm végkifejlete miatt kissé sokkos állapotba kerültem, vagy mert Vick szeme olyan boldogan csillogott a győzelemtől és a fejében már előre fogalmazódó tervektől, hogy nem akartam ettől megfosztani. Ezek után nem igazán érintett olyan mélyen, mikor ma reggel beállított a Mi Amiba egy doboz édes, színes cukormázzal díszített muffinnal, mely egyúttal az elhagyott játékszereimet is rejtette – két géppisztolyt és négy kést, valamint azt a maroklőfegyvert, amit még a második találkozásunkkor csórt el tőlem. A csomag tartalmazott még egy levelet is, melyben leírta, hogy hol és mikor találkozzunk és azt is, hogy ki kell öltöznöm.
Hogy honnan tudta meg a beosztásom, azt inkább nem kérdeztem – bár Candy tüneményes, ártatlan vigyora és Blondie lopott somolygása leleplezte az informátorait. 
Végül, miután véget ért a munkaidőnk, majd leadtuk a szokásos jelentést a főhadiszálláson is, két barátnőm elcipelt magával egy újabb vásárló- és szépítkező körútra, ami gyakorlatilag egy egész délutánt átívelő program volt. Miután kiválasztottuk a megfelelő ruhát – a szőkeség szerint Victornak ki kellett élveznie diadalának minden pillanatát, ehhez pedig az én tökéletes megjelenésem is dukált -, valahogy beszervezték Julie-t sminkesnek és divattanácsadónak is.

Az órákon át tartó rohangálásnak, majd ismét néhány órás egy helyben ülésnek végül meglett az eredménye: szinte alig ismertem rá arra a lányra, aki a Montrose házaspár előszobai tükréből nézett vissza rám, s aki Honey szerint olyan volt, mint Aladdin Jázminjának ezerszer gyönyörűbb kiadása. 
Pezsgőszínű, testhez simuló, nyakba kötős miniruhámnak nem volt dekoltázsa, de igazából háta sem, a látványtól pedig ügynököm egyszerre kapott infarktust és agyvérzést, mindezt megspékelve egy ájulással is – bár az érzés kölcsönös volt, világos öltönyében és a nyakánál lazán kigombolt ingében inkább tűnt egy latinos indián félistennek, mint földi haladónak. Julie javaslatára Candy hatalmas macskaszemeket varázsolt nekem, Blondie pedig hosszas mérlegelés után úgy döntött, csak néhány csattal tartja kordában a rakoncátlanabb tincseimet, a hajam teljes pompájában és hosszában hullott le a hátam közepéig. Elég valószínűnek tartottam, hogy azért választotta ezt a frizurát, mert mindössze egyetlen alkalom volt csupán, mikor Vick kiengedve látta a hajamat: az első találkozásunkkor.
Hét óra után pár perccel, mikor a még éppen pislákoló, lemenőben lévő nap fénye narancsra, bíborra és lilára festette az eget, egy sárga taxi gördült a Mi Ami épülete elé, az vitt el egészen Miami Beach északi részére, ahol lélektársam várt rám egy hófehér liliommal a kezében – amit néhány pillanatnyi ügyeskedést követően sikerült is a hajamba varázsolnunk.
Előzetes:

Blogajánló #3 - Happily Until [Harry Styles fanfiction]

1D fanfiction második nyertese:
Író: Boo Stinson
Előzetes:
Prológus részlet:
A felkelő nap arany sugarai bevilágították az aprócska szoba falait, számomra mégis mély sötétségbe borult a világ. Érzelmek viharai tomboltak végig a testemen, s mintha háborút vívtak volna értem úgy erősödött fel az egyik érzés a másik után, de mégis legvégül a fájdalom vette úrrá magát rajtam.
 Mély levegőt vettem, majd kinyitottam a szemeimet. A plafont bámultam és az omladozó vakolatot; az egész szoba mintha kisebb lett volna, mint eddig. De valami mintha ténylegesen megváltozott volna. Könnyed súlyt éreztem a mellkasomra nehezedni, amit eddig észre sem vettem; lassan az alkaromra támaszkodtam és a mellkasomra pillantottam. Lena kisasszony az ingembe kapaszkodva feküdt az ágyamon fejét pedig a hasamra szorította. Zakatoló szívvel meredtem az alvólányra, majd egyik kezemmel megdörgöltem a szemeimet, miközben próbáltam visszaemlékezni, hogy vajon mikor jöhetett be a szobámba, de valószínűleg akkor már rég elaludhattam, amikor belopódzott mellém.
Óvatosan kimásztam alóla, majd megálltam felette és csak néztem, ahogy aprócska kezeivel engem keres, majd nyöszörögve fordul egyet és tovább alszik. Lassan felemeltem a kemény dunyháról, majd a folyosóra indultam. A lány a vállamnak döntötte a fejét és úgy aludt tovább, miközben egyik kezével az ingemet markolászta. A folyosóra kiérve minden szempár ránk szegeződött; mindenki ledermedve meredt felénk. Nem mertek megszólalni. Ezt kissé különösnek találtam, de egy szó nélkül tovább siettem a cselédszálláson. Hamar átértem a lakosztályokhoz. Halk léptekkel közelítettem meg a kisasszony szobáját, majd vigyázva arra, hogy fel ne ébredjen elfordítottam az ajtógombot. Lassan besétáltam a levendula színekben pompázó hálószobába, majd a puha ágyneműre helyeztem a kisasszonyt és óvatosan betakargattam.
- Mint egy igazi testvérpár olyanok Önök, így együtt. Az gyönge leány, s a modortalan bátyj! – szólalt meg Mr. Collins, én pedig felé kaptam a tekintetem. A falnak támaszkodva álldogált és engem figyelt. Egy ijesztő mosolyt villantott, én pedig nagyot nyeltem; nekem nem lenne szabad itt lennem. Ezért akár botot is kaphatok.
- Sajnálom uram, hogy ide jöttem. Már megyek is! – tettem pár lépést az ajtó felé félénken.
- Azt ajánlom is, fiatalember! Siessen dolgára! – nyitotta ki a szobaajtót, majd megvárta még elhagyom a helyiséget.
Miután kiléptem az ajtón, becsapta azt. Megálltam előtte, majd a fülemet az ajtóra tapasztottam. Kiabálás szűrődött át rajta. Nem maradtam tovább; mint az ijedt gyermek, úgy futottam vissza a cselédszállásra. A szolgák tekintete mind rám szegeződött, bennem pedig elpattant valami, és összeszorult a torkom.
- Önök mind. . . – suttogtam lehajtott fejjel.
- Harry. . . – nézett rám könyörgő szemekkel Bernath az egyik idősebb cseléd.
- Mind tudták, igaz?! – üvöltöttem rájuk dühösen. – Mindannyian tudták, hogy a kisasszony jegyben jár! Igazam van? – szorítottam ökölbe a kezeimet.
- Mi csak nem tudtuk, hogy mondjuk el. . . – motyogta Esther.
- Azt hittem, hogy jóban vagyunk, és most csalódnom kell Önökben. . . – morogtam, miközben egyik öklömmel a falba ütöttem.
- Nyugodjon le Harold, kérem. Ön csak egy cseléd, ne kergessen tévhiteket a kisasszonnyal kapcsolatban! – sétált oda hozzám Mrs. Lincoln, majd hidegvérrel oda nyújtott nekem egy ládát, amiben zöldségek voltak. – Ön is nagyon jól tudja, mik a feladatai! A lányszöktetés pedig nincs közte. . . – húzta fel az orrát, majd megfordult és a kert felőli kijárathoz indult.
- Értettem! Dadus. . . – morogtam, majd a ládával a konyha irányába indultam. A fapadló nyikorgott a lépteim alatt, cselédtársaim pedig mind félénk pillantásokat vetettek felém. A konyhába érve a földre ejtettem a ládát, majd belerúgtam párszor. A szakácsok elhűlve meredtek rám. – Nincs dolguk?! – morogtam, ők pedig szem forgatva készítették tovább a reggelit. Megtámaszkodtam az egyik asztalnál, aminél éppen az egyik szakácssegéd gyúrta a tésztát én pedig csak figyeltem, ahogy csinálja; próbáltam lenyugodni.
- Őszintén szólva, irigylem Önt Harold. . . – szólalt meg a mellettem tevékenykedő szakács-segéd. – Ön csak egy cseléd, de mégis hű kutyája a mi negédes kisasszonyunknak… ilyen-olyan kiváltságokkal. – röhögött fel Simon, majd vele együtt a többi szakács is; porig aláztak. A tálra néztem, amiben a tészta volt, majd beleköptem. A szakácsok undorodva néztek a tálra.
- Nézze csak meg, most kezdheti elölről! – vigyorodtam el, és ugyan ebben a pillanatban Simon keze csattant az arcomon. A pofon erős volt; ahogy a kezemmel az ütés nyomához értem, észrevettem, hogy egy helyen felhasadt a bőr és lassan kibuggyan belőle egy kevés rubinvörös vér. Ökölbe szorítottam a kezem, és ütésre készen álltam Simonnal szemben. Már éppen emeltem volna az öklöm, amikor egy láda landolt mellettem és valaki gyengén meglökte a vállam. Az illető felé fordultam, majd mérgesen meredtem Niall fáradt, de még így is mosolygó arcára. A fiú fogott egy már üres ládát, majd elhagyta a konyhát. Én ugyan így tettem, majd gyors léptekkel utána siettem. Amikor utolértem, már rég nem mosolygott…