Drága olvasóim!
Tudom ismét eltűntem, de újra itt vagyok!
Megírtam egy újabb kritikát valamint emailben kaptam egy kérést, miszerint írjak a blogjáról ajánlót. Na igen több ilyen kérést kaptam már chatben is és emailben is, de mint amit már mondtam csak olyan blogról írok, ami szerintem jó és egyedi! Na ez a blog eléggé egyedi és fordulatos ezért is írtam róla egy ajánlót!
Nyugodtan írhat nekem emailben aki akarja hogy a blogjáról írjak ajánlót!
Hamarosan hozok még blogajánlókat azokról a blogokról amiket imádok és nagyon egyediek! :)
Szép napot!
Ui.: Milyen lett az új design?
HAPPY GIRL
 |
| http://mircsi-behindthemask.blogspot.hu/ Író: M.Mircsi |
Láttam az előző fejlécedet és ez sokkal jobb lett. Szép munka! Nem a legjobb azt be kell vallnom, de szép letisztult. Tetszik ahogy megoldottad, kreatív és egyedi. Nem tudok rá rosszat mondani csak azt hogy ügyes munka! :)
10/9,5 pont
KINÉZET:
Imádom a kéket! Ahogy a fejléc ez is szép és letisztult. Nagyon jó minden! Ez a háttér amit választottál nagyon jó! Az oldalsávod rendezett, letisztult és az ott lévő html kódok nagyon jók! Semmibe sem tudok belekötni!
10/10*
TÖRTÉNET:
Nagyon hétköznapi a történeted és ez tetszik!
Az Előszó iszonyatosan tetszett , annyira jól leírtál mindent hogy vidáman folytattam a részek olvasását. Ja és azt meg kell jegyeznem hogy egy megfelelő hosszúságú előszót írtál mások nem írnak kezdésnek ennyit , szóval örültem neki hogy te így csináltad.
A kis idézetek minden egyes résznél nagyon tetszenek!
Nagyon szépen leírod a eseményeket, tetszik is a történet de egy icipici sablon beütése van a történetnek. (az egyszerű lány és a suli nagymenője) De alapvetően egyedi a történeted tényleg annyira jól leírod a dolgokat és a szereplőket pedig jól kidolgoztad. Tetszik minden! Csak így tovább!
10/9 pont
Összesen: 30/28,5 pont
Blogajánló ~ Csendpatak
 |
| http://csendpatak.blogspot.hu/ Író: Flora Romeijn |
Fülszöveg:
Elena Rogers fiatal és tehetséges, akár boldog is lehetne. Az élete azonban zsákutcába torkollik, mikor kisfiának apja váratlanul elhagyja. Az új helyzet mindent megváltoztat körülötte, egyedül két közeli barátjának segítségére számíthat, de miközben megpróbál talpra állni, kénytelen rájönni, hogy képtelen elfelejteni a férfit, aki évekig mellette volt. Kétségbeesetten menekülne a múlt elől, de azt sosem gondolta volna, hogy emiatt egy, az Északi-tenger holland partjainál fekvő kis faluban fog kikötni. Csak túl akar lépni, ám ez nem megy olyan könnyen, főleg a rejtélyes Nicolaas Den Ryke feltűnésével. A férfi, aki maga is bármit megadna azért, hogy felejthessen, felkavarja az állóvizet a településen, Elena pedig még maga sem sejti, hogy új élete könnyen rémálommá válhat.
Részlet a 8.részből:
Álmodom. Ébren vagyok, de mégsem. Látom a sötétséget, érzékelek mindent, ami körülöttem van, ám ezek a dolgok összefolynak, mint a két különböző árnyalatú, megvizezett festék. Az arcom a párnának nyomódik, az alkarom Jack meleg oldalának, de az elmém egész máshol van, és fogalmam sincs, hol. Érzem, hogy a Stella Mayt dobálják az éjjeli hullámok, hallom a szél süvítését, ahogy betör a folyosóra vezető ajtón, keresztülkúszik a folyosón.
Azt hiszem, a szemem előtt képek peregnek le, de képtelen vagyok őket beazonosítani. Csak lebegek a tudatlanságban, az ujjaim megmarkolják a testemet fedő takarót. Vastag, meleg van alatta, a halántékomról izzadság csorog. Nem szépet álmodom.
Sean van előttem. Talán áll, de az is lehet, hogy ugyanúgy lebeg, mint én, meleg barna íriszei néha eltűnnek, mikor pislog. Le akarom őt rázni magamról, az emlékét, azt, hogy egyáltalán létezik. Mintha bilincseket pattintott volna a csuklómra, úgy vergődöm a gondolata elől, szinte hallom a láncok csörgését. De hisz Sean nem lehet itt! Messze vagyok tőle!
A szám kinyílik, beszívom a levegőt, torkom kapar a szárazságtól. Menj innen! El akarom űzni.
És akkor felébredek. Nem tudom, hogy történt, egyszerűen arra eszmélek, hogy az ágy szélén gubbasztok, hajamat a halántékomra és a tarkómra tapasztotta a sós izzadság. Magam elé meredek, miközben megpróbálom lenyugtatni levegő után kapkodó tüdőm, száguldó szívem. Aludtam is, meg nem is, gondolom. Tudom, milyen félálomban lebegni; ha nagy ritkán belázasodom, mindig megtörténik velem, és olyan helyekre visz, amik légiesek, megmagyarázhatatlanok, de rémisztőek. Lehunyom a szemem, szemhéjaim sötét fedője alatt színes pontocskák villognak. A légzésem lassul, a szívem visszaáll a normálba, a takarót markoló ujjaim szorítása meglazul, ízületeim szinte sóhajtanak megkönnyebbülésükben.
Az ajtót bámulom, és számba veszem, miben fog holnaptól megváltozni az élet. Nem Skóciában leszek, ahogy életem eddigi huszonöt évében történt. Jack ott lesz velem, de Jeff és Cindy nem, ők valószínűleg otthon, Guildtownban enyelegnek majd. Újra megismerem az unokatestvéremet, akivel kapcsolatban abban sem vagyok biztos, hogy hogy néz ki pontosan. És ott van a férje is, akivel kedvesnek kell lennem, ami nem tudom, mennyire fog menni – persze könnyen ítélek úgy, hogy még nem is ismerem Arjan De Klerket, de úgy érzem, az összes férfit egy kaptafára vehetem.
Megremeg a gyomrom az izgalomtól, a csuklómat az orrom elé tartom, hogy megpróbáljam kivenni az órám mutatóit ebben a vaksötétben. Hajnali fél egy körül jár már. Kinyújtom a lábaim a fülledt takaró alatt, lábfejeim kikandikálnak az ágy végénél. Megmozgatom a lábujjaimat, amik fehéren világítanak a feketeségben, és vigyázva a hátamra heveredem. Nem érzem magam álmosnak, sőt, kifejezetten taszít a gondolat, hogy visszaaludjak, így hát úgy döntök, nem teszem. Csak meredek a sötétségbe, ami olyan mély és csendes, hogy már majdnem megnyugtató. Arra gondolok, hogy ha otthon lennék, most biztos felkelnék, és a kis raktáramba osonnék pár festőkellékért. Kiállnék az ablakba, elhúznám a sötétítőfüggönyt, és néhány néma percig a felhősen csillagos eget fürkészném. Aztán a kezem megindulna, az ecset hegye pedig varázslatot indítana el, a számomra lehető leglenyűgözőbbet.
Ha így lenne, nyugodtan, a lelkem szorító súlyaitól mentesen fekhetnék vissza aludni. Most viszont csak azt tehetem, hogy a takaró alá kucorodom, arcomat a párnába fúrom, és lehunyom a szemem.
HA EGY NAGYON EGYEDI HÉTKÖZNAPI TÖRTÉNETET AKARSZ OLVASNI, AKKOR EZT SEMMIKÉPPEN SE HAGYD KI! MINDENKINEK AJÁNLOM, MERT EZ EGY NAGYON JÓ SZTORI!!!
Kedves Happy Girl!
VálaszTörlésElőször is nagyon szépen köszönöm a kritikádat! :) Másodszor pedig nem igazán értem, hogyha azt írod, hogy "Nem tudok rá rosszat mondani", akkor miért "Nem a legjobb"? Örülnék, ha ezt jobban kifejtenéd, mert nem tudom hova tenni. Köszönöm. :) Harmadszor pedig, én nem érzem, hogy az az "egyszerű lány és a suli nagymenője" sablon alaptörténet benne lenne. Hiszen Nica valamilyen szinten ugyanúgy menő a suliújság miatt, ezért sokan ismerik a nevét. Csak a természete miatt nem engedi, hogy mások úgy megrohamozzák, mint Alexandert. Bár talán inkább az ismert jelzővel illetném, mintsem a menővel. És még hozzáteszem, hogy Veronica egyáltalán nem az egyszerűségéről híres, hiszen a legtöbben nem tudnak kiigazodni rajta.
Na, mindegy, csak ezeket tisztázni szerettem volna, de mielőtt még azt hinnéd, hogy megsértődtem, kiakadtam, és szidnálak azért, mert le merted írni a véleményedet, amit nem mellesleg én kértem, tájékoztatlak, hogy ilyesmi nem történt, egyszerűen csak rendezni szerettem volna, ami felmerült bennem az olvasása közben. :) Még egyszer nagyon hálás vagyok, hogy leírtad a nézőpontodat, nagyon jól estek a dicsérő szavaid és remélem, hogy a továbbiakban is így meg lennél elégedve velem. :)
Ölel,
M. Mircsi
Kedves Mircsi!
TörlésElőször is bocsánat, hogy most reagálok! Azért írtam azt hogy nem tudok a fejlécre rosszat mondani, mert nincs benne úgy semmi rossz, le tisztult és azt hogy nem a legjobb, azt azért pert persze vannak jobb fejlécek is, a tiéd is szép, de nem a legjobb. Ezt így értettem. Igen rájöttem végül nem tudom miért írtam azt, hogy egyszerű lány, mert neki is volt azért hírneve.
Nagyon szívesen! :)
Happy Girl