Egyéb fanfiction első helyezettje:
Riri
Bevezető:
A huszonöt éves Sunshine Rodriguez bérgyilkos, Miami bűnözőinek legkegyetlenebbike. Egy fiatal nő, akinek különleges képességei ismeretlenek a Savant Hálózat előtt és akit még soha senki nem kapott el. A huszonöt éves Victor Benedict, a lenyűgöző telepatikus hatalommal megáldott FBI ügynök, élete egyik legnehezebb ügye előtt áll: a miami-i bűnözők vezetőjét elkapva le kell kapcsolnia a Szövetséget, a leghatalmasabb savant bűnszervezetet az Államokban. És csak egy út vezet a célig: Sunshine. A szabályok egyszerűek. Egy bérgyilkos soha nem hagy nyomot maga után. Egy FBI ügynöknek mindig a küldetés az első. Ám ez egyszer a savant világ beleszól az életükbe.
Részlet a 10.részből:
Lefagyva álltam a móló szélén.
Alig jutott el a tudatomig a sós levegő, a lágy szellő és a tiszta, csillagos ég tökéletes hármasa, a minket körüllengő halk zene mámorító hangja, vagy éppen Victor visszafogott nyögése, mikor döbbenetemben – és ájulás közeli állapotomban – olyan erővel szorítottam meg a kezét, hogy kis híján csontját törtem.
Már azon is meglepődtem, hogy az elfogásom után lélektársam csak annyit mondott, hogy menjek haza és készüljek fel a mai napra – illetve estére. Talán váratlanul ért, de végül szó nélkül engedelmeskedtem neki, vagy azért, mert az akcióm végkifejlete miatt kissé sokkos állapotba kerültem, vagy mert Vick szeme olyan boldogan csillogott a győzelemtől és a fejében már előre fogalmazódó tervektől, hogy nem akartam ettől megfosztani. Ezek után nem igazán érintett olyan mélyen, mikor ma reggel beállított a Mi Amiba egy doboz édes, színes cukormázzal díszített muffinnal, mely egyúttal az elhagyott játékszereimet is rejtette – két géppisztolyt és négy kést, valamint azt a maroklőfegyvert, amit még a második találkozásunkkor csórt el tőlem. A csomag tartalmazott még egy levelet is, melyben leírta, hogy hol és mikor találkozzunk és azt is, hogy ki kell öltöznöm.
Hogy honnan tudta meg a beosztásom, azt inkább nem kérdeztem – bár Candy tüneményes, ártatlan vigyora és Blondie lopott somolygása leleplezte az informátorait.
Végül, miután véget ért a munkaidőnk, majd leadtuk a szokásos jelentést a főhadiszálláson is, két barátnőm elcipelt magával egy újabb vásárló- és szépítkező körútra, ami gyakorlatilag egy egész délutánt átívelő program volt. Miután kiválasztottuk a megfelelő ruhát – a szőkeség szerint Victornak ki kellett élveznie diadalának minden pillanatát, ehhez pedig az én tökéletes megjelenésem is dukált -, valahogy beszervezték Julie-t sminkesnek és divattanácsadónak is.
Az órákon át tartó rohangálásnak, majd ismét néhány órás egy helyben ülésnek végül meglett az eredménye: szinte alig ismertem rá arra a lányra, aki a Montrose házaspár előszobai tükréből nézett vissza rám, s aki Honey szerint olyan volt, mint Aladdin Jázminjának ezerszer gyönyörűbb kiadása.
Pezsgőszínű, testhez simuló, nyakba kötős miniruhámnak nem volt dekoltázsa, de igazából háta sem, a látványtól pedig ügynököm egyszerre kapott infarktust és agyvérzést, mindezt megspékelve egy ájulással is – bár az érzés kölcsönös volt, világos öltönyében és a nyakánál lazán kigombolt ingében inkább tűnt egy latinos indián félistennek, mint földi haladónak. Julie javaslatára Candy hatalmas macskaszemeket varázsolt nekem, Blondie pedig hosszas mérlegelés után úgy döntött, csak néhány csattal tartja kordában a rakoncátlanabb tincseimet, a hajam teljes pompájában és hosszában hullott le a hátam közepéig. Elég valószínűnek tartottam, hogy azért választotta ezt a frizurát, mert mindössze egyetlen alkalom volt csupán, mikor Vick kiengedve látta a hajamat: az első találkozásunkkor.
Hét óra után pár perccel, mikor a még éppen pislákoló, lemenőben lévő nap fénye narancsra, bíborra és lilára festette az eget, egy sárga taxi gördült a Mi Ami épülete elé, az vitt el egészen Miami Beach északi részére, ahol lélektársam várt rám egy hófehér liliommal a kezében – amit néhány pillanatnyi ügyeskedést követően sikerült is a hajamba varázsolnunk.
Alig jutott el a tudatomig a sós levegő, a lágy szellő és a tiszta, csillagos ég tökéletes hármasa, a minket körüllengő halk zene mámorító hangja, vagy éppen Victor visszafogott nyögése, mikor döbbenetemben – és ájulás közeli állapotomban – olyan erővel szorítottam meg a kezét, hogy kis híján csontját törtem.
Már azon is meglepődtem, hogy az elfogásom után lélektársam csak annyit mondott, hogy menjek haza és készüljek fel a mai napra – illetve estére. Talán váratlanul ért, de végül szó nélkül engedelmeskedtem neki, vagy azért, mert az akcióm végkifejlete miatt kissé sokkos állapotba kerültem, vagy mert Vick szeme olyan boldogan csillogott a győzelemtől és a fejében már előre fogalmazódó tervektől, hogy nem akartam ettől megfosztani. Ezek után nem igazán érintett olyan mélyen, mikor ma reggel beállított a Mi Amiba egy doboz édes, színes cukormázzal díszített muffinnal, mely egyúttal az elhagyott játékszereimet is rejtette – két géppisztolyt és négy kést, valamint azt a maroklőfegyvert, amit még a második találkozásunkkor csórt el tőlem. A csomag tartalmazott még egy levelet is, melyben leírta, hogy hol és mikor találkozzunk és azt is, hogy ki kell öltöznöm.
Hogy honnan tudta meg a beosztásom, azt inkább nem kérdeztem – bár Candy tüneményes, ártatlan vigyora és Blondie lopott somolygása leleplezte az informátorait.
Végül, miután véget ért a munkaidőnk, majd leadtuk a szokásos jelentést a főhadiszálláson is, két barátnőm elcipelt magával egy újabb vásárló- és szépítkező körútra, ami gyakorlatilag egy egész délutánt átívelő program volt. Miután kiválasztottuk a megfelelő ruhát – a szőkeség szerint Victornak ki kellett élveznie diadalának minden pillanatát, ehhez pedig az én tökéletes megjelenésem is dukált -, valahogy beszervezték Julie-t sminkesnek és divattanácsadónak is.
Az órákon át tartó rohangálásnak, majd ismét néhány órás egy helyben ülésnek végül meglett az eredménye: szinte alig ismertem rá arra a lányra, aki a Montrose házaspár előszobai tükréből nézett vissza rám, s aki Honey szerint olyan volt, mint Aladdin Jázminjának ezerszer gyönyörűbb kiadása.
Pezsgőszínű, testhez simuló, nyakba kötős miniruhámnak nem volt dekoltázsa, de igazából háta sem, a látványtól pedig ügynököm egyszerre kapott infarktust és agyvérzést, mindezt megspékelve egy ájulással is – bár az érzés kölcsönös volt, világos öltönyében és a nyakánál lazán kigombolt ingében inkább tűnt egy latinos indián félistennek, mint földi haladónak. Julie javaslatára Candy hatalmas macskaszemeket varázsolt nekem, Blondie pedig hosszas mérlegelés után úgy döntött, csak néhány csattal tartja kordában a rakoncátlanabb tincseimet, a hajam teljes pompájában és hosszában hullott le a hátam közepéig. Elég valószínűnek tartottam, hogy azért választotta ezt a frizurát, mert mindössze egyetlen alkalom volt csupán, mikor Vick kiengedve látta a hajamat: az első találkozásunkkor.
Hét óra után pár perccel, mikor a még éppen pislákoló, lemenőben lévő nap fénye narancsra, bíborra és lilára festette az eget, egy sárga taxi gördült a Mi Ami épülete elé, az vitt el egészen Miami Beach északi részére, ahol lélektársam várt rám egy hófehér liliommal a kezében – amit néhány pillanatnyi ügyeskedést követően sikerült is a hajamba varázsolnunk.
Előzetes:
