2014. július 16., szerda

Kritika #51

http://wendere.blogspot.hu/
FEJLÉC:
Ne haragudj, de a fejléced csúnyácska. A képek nincsenek szépen összemosva és túlságosan is lila. Így az egész csúnya! A Wendere felirat betűtípusa jó, de a másiknak alatta már nem. Tényleg ne haragudj, de ez nem szép! Rendelj újat! ;)
10/2 pont


KINÉZET:

Minden lila! Túlságosan is lila! A lilának több szép árnyalata van lehetett volna többféle lilát használni, de ez így túl sok! A sablon hátterét halványabbra kellett volna állítani , a blog hátterét is szintén! Az oldalsávod jó és rendezett csak én a helyedben a történetet tenném legfölülre és alá az oldalakat. Másba nem tudok belekötni!
10/ 7 pont


TÖRTÉNET:

Nagyon tetszik! Tényleg! Az alapötlet , amit kitaláltál nekem nagyon tetszik! Ilyen történettel még nem találkoztam. A fogalmazásod annyira jó, hogy ráébresztesz arra hogy milyen is jó olvasni. Annyira jól leírod a dolgokat, hogy az csak na. Szépen bánsz a szavakkal és minden jól leírsz. Gyarapodott is az olvasóid száma! ;) Annyit tudok csak tanácsolni, hogy hosszabb részeket írj, mert képes vagy rá! Hiszen fantasztikus történetet írsz, csak így tovább!
10/10 pont


Összesen: 30/ 19 pont

A kinézeten változtass!

Kritika #50

http://lovestorywithstronger.blogspot.hu/
FEJLÉC:
Nekem nem tetszik! Alap az jó, mármint ami a háttérben van összemosva, az nem rossz, de a Liam és a csaj nagyon elrontja az egészet. A lány ijesztő, hogy ilyen nagy Liam meg kicsi hozzá képest. A fejlécen egyedül a felirat jó más nem! A tépés sem valami jó. azt tanácsolom, hogy rendelj mástól egy szép fejlécet!
10/5 pont

KINÉZET:
A sablon és a háttér jó választás, tökéletesen passzolnak a fejléchez! Az oldalsávod jó, de egy kicsit üresnek találom. A blogjaidat ne tedd annyira fel, hanem a chat alá rakd be! A színvilág jó, de a betűtípusok már nem! A modulban mindenképpen változtasd meg szebbre, és ne ez a csúnya legyen. A bejegyzés címénél még elmegy , de azt is megváltoztatnám a helyedbe!
10/8 pont

TÖRTÉNET:
Nekem nem tetszik! Sajnálom, de unalmas és egy nagy sablon az egész! A fogalmazásod nagyon unalmas, semmilyen , nem írod le a dolgokat , tele van ismétléssel és elírással. Bocs hogy ennyit írok , de 2.résznél többet nem olastam el mert nem bírtam volna tovább. Azt ajánlom, hogy olvass sokat!
10/4 pont

Összesen: 30/17 pont

2014. július 11., péntek

Kritika #49 - Happily Until

http://happilyuntill-boo.blogspot.hu/
Író: Bo S.
Fejléc:
Hűűű! Még nem láttam ilyen fejlécet, de iszonyatosan tetszik, látom te csináltad és csak gratulálni tudok! Nagyon szép lett, bár van egy kis bibi benne és az Nina! Nagyon homályos! Főleg az a furcsa , hogy nem úgy lett csinálva, mint a két fiú ilyen "rajzosan" , de ezt leszámítva is nagyon szép a blogod fejléc!
10/9 pont

Kinézet:
Ahogy a fejléced, úgy a kinézet is nagyon szép. Letisztult, rendezett és szép! DE van benne egy két bibi. Az első az oldalsávodban a versenyes képek. Vagy legalulra tedd, vagy csinálj nekik külön oldalt, mert így rontják a kinézetet. Inkább a legutóbbit válaszd! A másik bibi, pedig , hogy nincs sorkizártra állítva a bejegyzéseid. Állítsd úgy mert még szebbé teszi a blogodat! ;)
10/9 pont

Történet:
Eszméletlen jó! Ilyet még nem olvastam, nagyon de nagyon tetszik, csak sajnálom hogy eddig két rész van fent és azt is elég rég osztottad meg. Szerintem nagyon tehetséges vagy , mert iszonyat jól fogalmazol és elég jó fantáziád is van akkor mi a gond hogy nem hozod a részeket? Nagyon ügyes vagy , beleszerettem a történetbe így kaptál egy új olvasót! ^^ (a blogger szarakod , de amint jobb lesz feltudok iratkozni! ;) )
További sok sikert! ;)
10/10 pont
Összesen: 30/28 pont

Kritika #48 - Whatever

http://www.5sos-fiction.blogspot.hu/
Író: Becka L.
Fejléc:
Hát , mit is mondjak, nem akarlak megbántani, de rendelned kéne egy új fejlécet, mert ez nem valami szép! Nem rossz az elképzelés, de nagyon csúnyán lett megcsinálva. Homályos is és a cím betűtípusa sem a legszebb. Mindenképpen rendelj újat!
10/5 pont

Kinézet:
A sablon amit választottál elég jó , tökéletesen passzol a fejléchez, de a blogod háttere már nem a legjobb, szerintem válassz mást, halványabb színű háttérképet, ami illene a fejlécedhez amíg ez van. Az oldalsávod jó, de a kattintásokat tedd a legaljára, mert az nem olyan fontos és szerintem a versenyes képeket egy külön oldalba tedd, hiszen így hogy most az oldalsávban vannak rontják a kinézetet. A cseréket meg állítsd be, hogy csak 5-öt vagy 10-et mutassan , ne pedig az összeset..Egyébként meg rendezett a sávod, csak azt a két dolgot fogadd meg!
A bejegyzéseid sorkizártra vannak állítva, ami jó , a színvilág is jó, de a betűtípus nem! A bejegyzés címének betűtípusa megy a fejlécen lévőhöz, de a moduloké nem! Az nem is olyan szép állítsd be szebbre!
10/7 pont

Történet:
Mielőtt még  neki kezdtem volna az olvasásba megnéztem a trailert. Nem tudom miért húztad le magad, mert szerintem egész jó lett! Nekem kifejezetten tetszett!
A prológus nekem nem tetszett. Igazából nem is mondható ez prológusnak. MEg egyébként is az ilyentől kiráz a hideg, hogy idézem "A nevem London Bree. A stílusom meghatározatlan..." 
Mi van? Ez nem egy bemutatkozó egy álláson! Na mindegy .... Az első és a második fejezetet olvastam csak el és tetszett, attól függetlenül is , hogy egyszerűen fogalmazol. Egy kicsit sablon beütése van, de jó úton haladsz. Csak így tovább!
10/ 7 pont 
Összesen:
30/ 19 pont
Jó ez, csak rendelj új fejlécet, de olyantól aki nagyon szépen szerkeszt!

Eredményhirdetés #4 ~Legszebb Design

KEDVES MINDENKI!
Meghoztam az újabb eredményhirdetést, a mai nap folyamán hozom a többit is! ;)

A legszebb design kategória nyertesei:
I.helyezett: Tina Malik - The Lesbian
II.helyezett: Lexii - Impossible Dreams
III. helyezett: Tina Malik - Prince of darkness


OKLEVELEK:


HAPPY GIRL

2014. július 7., hétfő

Blogajánló #7 - Our Fate

A legjobb nem fanfiction 2. helyezettje:
Noreen

BEVEZETŐ:
Egy lány. Aki kénytelen a szünidőt egy diákmunka - táborban tölteni. Egy átlagosnak tűnő városkában... Sok dolog nem stimmel ezen a helyen s ezt a mindennek, de normálisnak semmiképp sem nevezhető társaság sem könnyítik meg kiket munkatársaiul kapott. A szálloda, melyben dolgozni kényszerül sok ármánynak, árulásnak és kegyetlenségnek színtere volt. Ez mély nyomot hagyott az épületben és annak lakóban. A lakók pedig nem épp szentek. Ha leszáll az éj a folyosón baljós léptek, az alagsor csendjét pedig keserves sírás töri meg. Mi lesz ha Wendy rossz időben lesz rossz helyen? Ha a gyanús árnyak lecsapni készülnek? Itt semmit sem lehet tudni, ha a szálloda már régen nem eleven, de annál inkább cselszövő lakói keze van a dologban... Vajon megmenekül? Vagy túl késő lesz?
Mindezt csak akkor tudhatjuk meg, ha velük tartasz a légvégéig...

RÉSZLET AZ ELSŐ RÉSZBŐL:
Szívem hevesebben vert a kelleténél így a levegőt is kapkodva vettem. Szerencsére a jármű megállt és kipattanhattam belőle. A friss erdei levegő lassan egész testemet keresztüljárta. Megnyugodtam, eztán a csomagtartóhoz lépdeltem, ahonnan kiemeltem a renovált kis bőröndöt. Jóval nehezebbek bizonyult ruhákkal telepakolva, ám nekem ez az egy csomag nem volt elég mindenem elviteléhez. Állítólag volt itt külön zuhanyzó minden kis faházban, meleg vízzel. Bár ebben erősen kételkedtem. Jobban körülnéztem; egy tisztáson terült el az a körülbelül tíz vagy tizenkét faház amelyek valamiféle kör alakot próbáltak felvenni. Középen egy nagyobb hosszúkásabb szintén fa házikó állt. Mögötte pedig egy fehér, téglából készült főépület. Természetesen a tűzrakóhely sem hiányozhatott az összképből. A nagyobb méretű sötét kövek alkotta gyűrűben, a fekete szénben itt-ott parázs villogott. Elfordultam a kis tábor látképétől, anyám épp az apróbb csomagokat vette ki amelyek egy műanyag ládába voltak bedobálva, hála a csodálatos helytakarékossági ötletemnek. Nemsoká újabb motorzúgás hasított a csendbe jelezvén, új sorstársam érkezett. Egy átlagos, kissé rozoga zöld furgon parkolt le tőlünk nem messze. Néhány szitkozódó szó után egy talpig feketébe öltözött vélhetően valamilyen sátánista egyén lépett ki. Bal szemét eltakarta fekete lobonca és nem volt valami boldog kedvében. Egy sporttáska és egy apró ládika volt mindene amit magával hozott. Nem szólt egy szót sem, csak elment mellettünk. Még csak ránk se nézett. Magamban elkönyveltem egy beképzelt és vélhetően undok embernek. Utáltam magamban, hogy mindenkit azonnal megítéltem, hisz én sem voltam tökéletes. Sőt... 
- Wendy! Segíts már! - elmélkedésemben édesanyám szavai zavartak meg, ugyanis ő már elindult a főépület felé. 
- Megyek! - mondtam és már siettem is utána. 
A téglaépítmény belseje hangulatos volt, kopott fa padló és pár gerenda no meg az a néhány igazi északi stílusú mintás szőnyeg koronázta meg a teret. Igazán hangulatosra sikerült az összkép. Igen sokáig csodálhattam a szobát, mivel úgy fél vagy egy óra múlva egy barna hajú magas nő süvített végig a helységben, majd megállt középen. Megköszörülte torkát és belekezdett a vélhetően sokszor hallatott mondandójába:
- Köszöntöm önöket! Örülök, hogy eljöttek és remélem jól fogják érezni magukat. A szülők a felhívásból mindent megtudhattak ezért akár el is mehetnek. - úgy beszélt, mintha egy nagy közönség előtt tartana előadást, pedig csak anya, a "fekete herceg" és én voltunk ott - Oh mielőtt elfelejteném, itt van minden elérhetőségem! - átnyújtotta édesanyámnak a névjegykártyáját - A többiek jöjjenek velem!
Gyorsan odanyögtem anyának egy szia-t és már követtem is a túlbuzgó nőszemélyt. Nagyon furcsálltam ezt az egészet, oké csak anya volt ott de akkor is kicsit több tájékoztatót vártam volna... A hátsó ajtón keresztül mentünk ki megkerülve az épületet. Mert nem lett volna célravezetőbb a főbejáraton keresztül kijutni. A tűzrakóhelynél hirtelen megállt én pedig majd' nekimentem a hercegnek.
- Jól van gyerekek! A nevem Faye Parker de csak simán Faye.  - kacsintott aztán folytatta - A házakat már kiosztottam mielőtt ideérkeztetek, mindannyiótoknak van egy szobatársa. Minden kunyhóban van egy kis könyv benne minden információval. Viszont a munkahelyről mesélnék egy kicsit. Nos, az épület 1901-ben épült eleinte kocsma volt, később a Kinsey család szállodává alakította és egészen 1932-ig üzemelt, bár sokszor váltott tulajdonost. Végül mi vettük meg a romos épületet pár éve. Sok helyreállítást elvégeztünk és már csak kisebb alakítások vannak hátra. Az útmutatóban mindent megtaláltok erről is. A tábla ott van  - mutatott a tisztás szélén árválkodó tákolmányra - Sok sikert! - majd el ment.

Blogajánló #6 - I Battle your Life

A legjobb nem fanfiction első helyezettje:
Gabby

BEVEZETŐ:
Vegyünk egy férfit, aki a felső tízezer életét éli, és egy szőke nőt, aki a sztereotípiákat eloszlatva szolgált Afganisztánban. Mi van akkor, ha a világ legjobban őrzött épületét megtámadják? Az Egyesült Államok titkos szolgálata az elnök fiának védelmét egy hackerre, egy bérgyilkosra és egy exkatonára bízza. Be kell olvadniuk, és ez mindent megváltoztat. Egy hazugság, és mikor megtudod az igazat, kiderül, hogy senki sem az, akinek hitted. A legjobb barátaid hazudtak neked, de nem haragudhatsz rájuk, mert valóban téged védtek. Az életedet. Skyler Berger élete eddigi legnagyobb kihívásával találja szemben magát. Eddig embereket ölt, most pedig harcolnia kell egy életért.

RÉSZLET A 11.RÉSZBŐL:
A csengő visító hangjára ébredni nem a legkellemesebb dolog. Elegánsan és nőiesen megfogalmazva. Durvább szavakkal élve pedig ritka szar. Igyekeztem nem foglalkozni vele, ami egészen addig sikerült is, amíg a csengővel szinkronban nem kezdett el csörögni a mobilom is. Nem izgattam magam túlzottan, hiszen ha Will akarna valamit, ő beengedné magát, ahogy a bátyám is, Aaron hagyna aludni, így a zaklató személy csakis Adam lehetett. Hozzá pedig most nincs energiám.
   Hagytam, hogy még szórakozzon kicsit azzal, hogy egyszerre fekszik rá a csengőre és csörget a mobilomon, de amikor már az ajtót is rugdosta, muszáj volt felkelnem. Más sem kell, mint hogy Mrs. Reed feljelentse csendháborításért.
   Álmosan dörzsölgettem a szememet amíg elcsoszogtam az ajtóig.
   - Neked is szép reggelt, Adam! Jól aludtál? Én is - folytattam le egy eléggé skizofrénnek hangzó, ironikus párbeszédet magammal.
   - Sky, délután öt óra van - nézett rám félredöntött fejjel miután besétált a nappaliba és bezártam mögötte az ajtót. - Hatra megyünk bowlingozni, fél órád van elkészülni, különben nem érünk oda - basszus, ez teljesen kiment a fejemből! Miután Aaron győzött megbeszéltük, hogy megünnepeljük valahogy, a fiúk pedig a bowlingot választották. Szerintem ez csak a burkolt neve az ivásnak, de majd kiderül.

    Mivel Afganisztánban szinte semmi időnk nem volt elkészülni reggel, így nem volt szükségem tíz percnél többre, egy baráti találkozóra pedig kiöltözni sem fogok.
   Adam otthonosan végignyúlt a kanapémon, míg én a fürdőbe slattyogtam. Egy gyors zuhany, alapos fogmosás és fésülködés után sokkal barátságosabbnak tűnt a világ. Felvettem egy fekete farmert egy rózsaszín toppal, egy fekete bőrkabáttal, amihez egy fekete tornacipőt választottam, majd nekifogtam a sminkelésnek. Valahogy ma nagyon Barbie-s hangulatban voltam, így a szokásos fekete szemkihúzást és szempillafestést feldobtam egy kis pink szemhéjpúderral.
   Alig negyven perccel öt után Adammel már a metrón állva beszélgettünk.
  - Pont amikor lekapcsolt a biztosíték, elkaptam a csávó torkát és egy mellék szobába vittem. Szerencsétlen annyira befosott, hogy meg se szólalt, csak mielőtt Nicko rálőtt - mesélte a tegnapi sikeres akció történetét. - Találtunk nála egy pendrive-ot, csak az a baj, hogy le van kódolva... - tipikus, másnak eszébe sem jutna egy hullát átkutatni. - Majd éjjel feltöröm, de még nem volt rá időm.
   - Az nem fog ártani, szerintem elég sok infót fogunk rajta találni. Viszont van még valami, ami nekem nem áll össze - kezdtem felvezetni egy problémát, ami gyanús volt. - Amikor Aaronnal ebédeltem megöltem azt az arab nőt.
   - Ja, erre a sztorira emlékszem, mondtad már - bólogatott Adam.
   - Most pedig ti öltetek meg egy arab pasit.
   - Mi az összefüggés?
  - Will egyiket sem említette meg eddig. Amikor először nála voltunk felhozta a Fehér Házas lövöldözésemet, de ezekről semmi. Egy szót nem szólt egyikről sem. Mintha nem is tudna róluk.
   - Vagy nem akar tudni róluk - szólt közbe Adam.
   - Az is lehet. De nekem ez így nem kerek - ráztam a fejemet.
   - Lehet, hogy van benne valami - tudta, hogy a megérzéseim nem szoktak csalni. Főleg a munkával kapcsolatos ügyekben. - Rákerestél már Willre?
   - Csak a Moszadnál, de ott semmi. Mintha nem is létezne.
   - Furcsa... - gondolkozott el Adam. Általában elég gyerekes, de ilyen esetekben szinte még nálam is érettebb. Arról nem is beszélve, hogy biztos vagyok benne, hogy már egy terven dolgozik és ha Nickonak elmondjuk ő is segíteni fog.
   - Meg kellene nézni a CIA adatbázisában - céloztam a feladatára.
  - Ja, egyszer le kéni ülni hárman és átbeszélni ezt, meg kutatni kicsit - nézett barna szemeivel rám miközben az ajtóhoz sétáltunk, mert lassan a mi megállónk következett. - De addig valamit csinálni kell Aaronnal - úgy tett, mintha gondolkodna. - Majd veszek ilyen babafigyelő szart! - halkan nevettem a viccen, amit ő teljesen komolyan gondolt. - Mi van köztetek amúgy? - kiszálltunk a vagonból és a mozgólépcső felé vettük az irányt.
   - Semmi, barátok vagyunk - meglepett a kérdése, nem egészen tudtam, hogy mire érti.
   - Extrákkal?
   - Nem - forgattam a szememet. - Csak barátok.
   - Látom mi megy, ennyire ne nézz hülyének.
   - Nincs köztünk semmi, Adam, ne kombinálj már!
   - Vonzódtok egymáshoz. Nem is kicsit - bravúros megállapítás. Ha nem mondja észre se veszem!
 - Aaron jó pasi - közbe akart szólni, de felemeltem a mutatóujjam, ami hallgatásra késztette. - El fogja venni Parist, nem lesz köztünk semmi.
  - Sky, én is férfi vagyok, látom hogy néz rád.
 - Hogy? Mint egy emberre! Nem kell mindent beleképzelni - kezdett idegesíteni a kombinálása. Soha nem szerettem amikor Adam kerítőt játszott.
   - Nem egészen - rázta a fejét miközben már az utcán próbáltuk átverekedni magunkat az embereken. - Tegnap elvitt arra a helyre, amit a legjobban szeret azon a szájbakúrt pályán. Senkit nem vitt még oda fel - újabb szemforgatás tőlem. Erősen kételkedtem Adam szavaiban. - Fogta a kezedet, te voltál az első, akit megölelt mikor nyert. Ráadásul folyton rólad kérdezget - erre felkaptam a fejemet.
   - Rólam? - nem szoktam meg, hogy valakit érdeklek annyira, hogy egy közös barátunkat kérdezget velem kapcsolatban.
   - Ja, hogy milyen voltál régebben, miket szeretsz, ilyenek. Jóval többet akar tőled, mint egy sima baráttól - megforgattam a szemetem, de csöndben maradtam. Még mindig nehezen tudtam elhinni, hogy ennyire érdeklek egy olyan srácot, akit alig több, mint egy hete ismerek. - Ha nem hiszed el nekem, akkor figyeld, hogy mit csinál majd ma este! - nyitotta ki nekem a bowling terem ajtaját.
   Bent a jellegzetes kék fény és a pályavax szaga fogadott. Rég nem voltam bowlingozni, utoljára talán tizennégy-tizenöt évesen, de nem ment túl fényesen. Képtelen voltam egyenesen gurítani. A probléma maga viszont már ott kezdődött, hogy kicsik a kezeim és nem tudom rendesen megfogni a golyót.
   A recepciós pultnál ülő sráctól kapott cipőt kötöttem éppen be, amikor éreztem a hátamban, hogy valaki szuggerál. Nem fordultam meg, de az érzés bennem maradt amíg fel nem álltam. A tekintetem abban a pillanatban összefonódott egy ártatlanul csillogó tengerkék szempárral. Aaron mosolyra húzta ajkait, ezzel megvillantva a szája jobb sarkában lévő apró gödröcskét. Hihetetlenül aranyos volt, ettől a látványtól pedig én is elmosolyodtam.
   - Erről beszéltem - hallottam Adam halk baritonját egészen közelről. - Mióta bejöttünk le se veszi rólad a szemét - mosolygott a svéd.
  Mivel ő mindenki haverja biztos vagyok benne, hogy tud valamit, amit nem mond el. Viszont belőle faggatással semmit nem lehet kihúzni. Inkább ráhagytam, ha úgy érzi, úgyis elmondja, addig meg nem idegesítem sem őt, sem magamat feleslegesen.
   Csak megráztam a fejemet és a box felé igyekeztem, ahol a bátyám és Aaron már minket vártak. Nicko egyből felugrott, szorosan megölelt és egy puszit adott a homlokomra. Mióta elment Pekingbe nem találkoztunk. Mert az nem nevezhető találkozásnak, amikor Adammel azt figyelik szabadidejükben, hogy mit csinálok Aaronnal.
  Miután Nicholas elengedett Aaron puszit nyomott az arcomra miközben finoman végigsimított a karomon az ujjhegyeivel. Ezzel az apró mozdulattal képes volt elérni, hogy libabőrös legyek. Ahogy hozzám hajolt megcsapott az enyhe kölni illat, amely tipikusan őt tükrözte, és amit tegnap is éreztem rajta.
   - Kezdhetjük a játékot? - dörzsölte a tenyerét Nicko. A bátyám bárkit lealázott a pályán, így nem nagy csoda, hogy ennyire játszani akart már.
   - Téttel játszunk? - pislogott ijedten Adam. Ő már tudta mire kell készülnie.
 - Nem! - kiáltottam fel. Ha fogadunk, azt mindig én szívom meg, mert Nicholasszal ellentétben én nem tudok bowlingozni.
   - Csak nem félsz, hogy vesztenél? - próbált cukkolni Aaron.
   - Nem félek, hanem biztos vagyok benne - nevettem fel keserűen miközben karba fontam a kezeimet. Egy alacsony, szőke lány kontra három magas, kigyúrt pasi? Nem túl fair arány.

Blogajánló #5- A petrova hasonmások

Legjobb fanfiction- egyéb fanfiction második helyezettje:
Cleo
Bevezető:
Az életben bármi előfordulhat.Például az is, hogy az évszázadonként születő Petrova vérvonal hasonmái léteztek/léteznek, és nem csupán legenda, mint azt hiszik. Kezdetben, akiről a könyvek szólnak, az Katherine Pierce, de mint később kiderül, előtte jóval korábban éltek hasonmások. Tatia, Charlotte, és ki tudja, kik, akikről a történelem említést sem tesz?
A hasonmások életét megnehezíti a legelső ősük döntése, ami egy átok megkötése volt, saját vérvonalára. Egy megkötése, aminek feloldásához egyik leszármazottjának halála szükséges. Katherine vámpírrá válásával megszökött  a rá háruló felelősség, és sors elől, ahogy utána megszülető Elena Gilbert is tette, akkor is, ha véletlen baleset történt.
Rachel Williams, a főszereplő lányunk és Elena között csupán egy év van. A titkot homály fedi.
Hogyan lehetséges, hogy Rachel és Elena szinte ugyanakkor , egy év késéssel születtek?
A válaszhoz temérdek akadályon át vezet az út.

(Részletet nem tudtam kimásolni, igaz semmit sem a bevezetőt is én írtam le , részletre meg már nem volt erőm gépelni, sajnálom)