Gabby
BEVEZETŐ:
Vegyünk egy férfit, aki a felső tízezer életét éli, és egy szőke nőt, aki a sztereotípiákat eloszlatva szolgált Afganisztánban. Mi van akkor, ha a világ legjobban őrzött épületét megtámadják? Az Egyesült Államok titkos szolgálata az elnök fiának védelmét egy hackerre, egy bérgyilkosra és egy exkatonára bízza. Be kell olvadniuk, és ez mindent megváltoztat. Egy hazugság, és mikor megtudod az igazat, kiderül, hogy senki sem az, akinek hitted. A legjobb barátaid hazudtak neked, de nem haragudhatsz rájuk, mert valóban téged védtek. Az életedet. Skyler Berger élete eddigi legnagyobb kihívásával találja szemben magát. Eddig embereket ölt, most pedig harcolnia kell egy életért.
RÉSZLET A 11.RÉSZBŐL:
A csengő visító hangjára ébredni nem a legkellemesebb dolog. Elegánsan és nőiesen megfogalmazva. Durvább szavakkal élve pedig ritka szar. Igyekeztem nem foglalkozni vele, ami egészen addig sikerült is, amíg a csengővel szinkronban nem kezdett el csörögni a mobilom is. Nem izgattam magam túlzottan, hiszen ha Will akarna valamit, ő beengedné magát, ahogy a bátyám is, Aaron hagyna aludni, így a zaklató személy csakis Adam lehetett. Hozzá pedig most nincs energiám.
Hagytam, hogy még szórakozzon kicsit azzal, hogy egyszerre fekszik rá a csengőre és csörget a mobilomon, de amikor már az ajtót is rugdosta, muszáj volt felkelnem. Más sem kell, mint hogy Mrs. Reed feljelentse csendháborításért.
Álmosan dörzsölgettem a szememet amíg elcsoszogtam az ajtóig.
- Neked is szép reggelt, Adam! Jól aludtál? Én is - folytattam le egy eléggé skizofrénnek hangzó, ironikus párbeszédet magammal.
- Sky, délután öt óra van - nézett rám félredöntött fejjel miután besétált a nappaliba és bezártam mögötte az ajtót. - Hatra megyünk bowlingozni, fél órád van elkészülni, különben nem érünk oda - basszus, ez teljesen kiment a fejemből! Miután Aaron győzött megbeszéltük, hogy megünnepeljük valahogy, a fiúk pedig a bowlingot választották. Szerintem ez csak a burkolt neve az ivásnak, de majd kiderül.
Mivel Afganisztánban szinte semmi időnk nem volt elkészülni reggel, így nem volt szükségem tíz percnél többre, egy baráti találkozóra pedig kiöltözni sem fogok.
Adam otthonosan végignyúlt a kanapémon, míg én a fürdőbe slattyogtam. Egy gyors zuhany, alapos fogmosás és fésülködés után sokkal barátságosabbnak tűnt a világ. Felvettem egy fekete farmert egy rózsaszín toppal, egy fekete bőrkabáttal, amihez egy fekete tornacipőt választottam, majd nekifogtam a sminkelésnek. Valahogy ma nagyon Barbie-s hangulatban voltam, így a szokásos fekete szemkihúzást és szempillafestést feldobtam egy kis pink szemhéjpúderral.
Alig negyven perccel öt után Adammel már a metrón állva beszélgettünk.
- Pont amikor lekapcsolt a biztosíték, elkaptam a csávó torkát és egy mellék szobába vittem. Szerencsétlen annyira befosott, hogy meg se szólalt, csak mielőtt Nicko rálőtt - mesélte a tegnapi sikeres akció történetét. - Találtunk nála egy pendrive-ot, csak az a baj, hogy le van kódolva... - tipikus, másnak eszébe sem jutna egy hullát átkutatni. - Majd éjjel feltöröm, de még nem volt rá időm.
- Az nem fog ártani, szerintem elég sok infót fogunk rajta találni. Viszont van még valami, ami nekem nem áll össze - kezdtem felvezetni egy problémát, ami gyanús volt. - Amikor Aaronnal ebédeltem megöltem azt az arab nőt.
- Ja, erre a sztorira emlékszem, mondtad már - bólogatott Adam.
- Most pedig ti öltetek meg egy arab pasit.
- Mi az összefüggés?
- Will egyiket sem említette meg eddig. Amikor először nála voltunk felhozta a Fehér Házas lövöldözésemet, de ezekről semmi. Egy szót nem szólt egyikről sem. Mintha nem is tudna róluk.
- Vagy nem akar tudni róluk - szólt közbe Adam.
- Az is lehet. De nekem ez így nem kerek - ráztam a fejemet.
- Lehet, hogy van benne valami - tudta, hogy a megérzéseim nem szoktak csalni. Főleg a munkával kapcsolatos ügyekben. - Rákerestél már Willre?
- Csak a Moszadnál, de ott semmi. Mintha nem is létezne.
- Furcsa... - gondolkozott el Adam. Általában elég gyerekes, de ilyen esetekben szinte még nálam is érettebb. Arról nem is beszélve, hogy biztos vagyok benne, hogy már egy terven dolgozik és ha Nickonak elmondjuk ő is segíteni fog.
- Meg kellene nézni a CIA adatbázisában - céloztam a feladatára.
- Ja, egyszer le kéni ülni hárman és átbeszélni ezt, meg kutatni kicsit - nézett barna szemeivel rám miközben az ajtóhoz sétáltunk, mert lassan a mi megállónk következett. - De addig valamit csinálni kell Aaronnal - úgy tett, mintha gondolkodna. - Majd veszek ilyen babafigyelő szart! - halkan nevettem a viccen, amit ő teljesen komolyan gondolt. - Mi van köztetek amúgy? - kiszálltunk a vagonból és a mozgólépcső felé vettük az irányt.
- Semmi, barátok vagyunk - meglepett a kérdése, nem egészen tudtam, hogy mire érti.
- Extrákkal?
- Nem - forgattam a szememet. - Csak barátok.
- Látom mi megy, ennyire ne nézz hülyének.
- Nincs köztünk semmi, Adam, ne kombinálj már!
- Vonzódtok egymáshoz. Nem is kicsit - bravúros megállapítás. Ha nem mondja észre se veszem!
- Aaron jó pasi - közbe akart szólni, de felemeltem a mutatóujjam, ami hallgatásra késztette. - El fogja venni Parist, nem lesz köztünk semmi.
- Sky, én is férfi vagyok, látom hogy néz rád.
- Hogy? Mint egy emberre! Nem kell mindent beleképzelni - kezdett idegesíteni a kombinálása. Soha nem szerettem amikor Adam kerítőt játszott.
- Nem egészen - rázta a fejét miközben már az utcán próbáltuk átverekedni magunkat az embereken. - Tegnap elvitt arra a helyre, amit a legjobban szeret azon a szájbakúrt pályán. Senkit nem vitt még oda fel - újabb szemforgatás tőlem. Erősen kételkedtem Adam szavaiban. - Fogta a kezedet, te voltál az első, akit megölelt mikor nyert. Ráadásul folyton rólad kérdezget - erre felkaptam a fejemet.
- Rólam? - nem szoktam meg, hogy valakit érdeklek annyira, hogy egy közös barátunkat kérdezget velem kapcsolatban.
- Ja, hogy milyen voltál régebben, miket szeretsz, ilyenek. Jóval többet akar tőled, mint egy sima baráttól - megforgattam a szemetem, de csöndben maradtam. Még mindig nehezen tudtam elhinni, hogy ennyire érdeklek egy olyan srácot, akit alig több, mint egy hete ismerek. - Ha nem hiszed el nekem, akkor figyeld, hogy mit csinál majd ma este! - nyitotta ki nekem a bowling terem ajtaját.
Bent a jellegzetes kék fény és a pályavax szaga fogadott. Rég nem voltam bowlingozni, utoljára talán tizennégy-tizenöt évesen, de nem ment túl fényesen. Képtelen voltam egyenesen gurítani. A probléma maga viszont már ott kezdődött, hogy kicsik a kezeim és nem tudom rendesen megfogni a golyót.
A recepciós pultnál ülő sráctól kapott cipőt kötöttem éppen be, amikor éreztem a hátamban, hogy valaki szuggerál. Nem fordultam meg, de az érzés bennem maradt amíg fel nem álltam. A tekintetem abban a pillanatban összefonódott egy ártatlanul csillogó tengerkék szempárral. Aaron mosolyra húzta ajkait, ezzel megvillantva a szája jobb sarkában lévő apró gödröcskét. Hihetetlenül aranyos volt, ettől a látványtól pedig én is elmosolyodtam.
- Erről beszéltem - hallottam Adam halk baritonját egészen közelről. - Mióta bejöttünk le se veszi rólad a szemét - mosolygott a svéd.
Mivel ő mindenki haverja biztos vagyok benne, hogy tud valamit, amit nem mond el. Viszont belőle faggatással semmit nem lehet kihúzni. Inkább ráhagytam, ha úgy érzi, úgyis elmondja, addig meg nem idegesítem sem őt, sem magamat feleslegesen.
Csak megráztam a fejemet és a box felé igyekeztem, ahol a bátyám és Aaron már minket vártak. Nicko egyből felugrott, szorosan megölelt és egy puszit adott a homlokomra. Mióta elment Pekingbe nem találkoztunk. Mert az nem nevezhető találkozásnak, amikor Adammel azt figyelik szabadidejükben, hogy mit csinálok Aaronnal.
Miután Nicholas elengedett Aaron puszit nyomott az arcomra miközben finoman végigsimított a karomon az ujjhegyeivel. Ezzel az apró mozdulattal képes volt elérni, hogy libabőrös legyek. Ahogy hozzám hajolt megcsapott az enyhe kölni illat, amely tipikusan őt tükrözte, és amit tegnap is éreztem rajta.
- Kezdhetjük a játékot? - dörzsölte a tenyerét Nicko. A bátyám bárkit lealázott a pályán, így nem nagy csoda, hogy ennyire játszani akart már.
- Téttel játszunk? - pislogott ijedten Adam. Ő már tudta mire kell készülnie.
- Nem! - kiáltottam fel. Ha fogadunk, azt mindig én szívom meg, mert Nicholasszal ellentétben én nem tudok bowlingozni.
- Csak nem félsz, hogy vesztenél? - próbált cukkolni Aaron.
- Nem félek, hanem biztos vagyok benne - nevettem fel keserűen miközben karba fontam a kezeimet. Egy alacsony, szőke lány kontra három magas, kigyúrt pasi? Nem túl fair arány.
Hagytam, hogy még szórakozzon kicsit azzal, hogy egyszerre fekszik rá a csengőre és csörget a mobilomon, de amikor már az ajtót is rugdosta, muszáj volt felkelnem. Más sem kell, mint hogy Mrs. Reed feljelentse csendháborításért.
Álmosan dörzsölgettem a szememet amíg elcsoszogtam az ajtóig.
- Neked is szép reggelt, Adam! Jól aludtál? Én is - folytattam le egy eléggé skizofrénnek hangzó, ironikus párbeszédet magammal.
- Sky, délután öt óra van - nézett rám félredöntött fejjel miután besétált a nappaliba és bezártam mögötte az ajtót. - Hatra megyünk bowlingozni, fél órád van elkészülni, különben nem érünk oda - basszus, ez teljesen kiment a fejemből! Miután Aaron győzött megbeszéltük, hogy megünnepeljük valahogy, a fiúk pedig a bowlingot választották. Szerintem ez csak a burkolt neve az ivásnak, de majd kiderül.
Mivel Afganisztánban szinte semmi időnk nem volt elkészülni reggel, így nem volt szükségem tíz percnél többre, egy baráti találkozóra pedig kiöltözni sem fogok.
Adam otthonosan végignyúlt a kanapémon, míg én a fürdőbe slattyogtam. Egy gyors zuhany, alapos fogmosás és fésülködés után sokkal barátságosabbnak tűnt a világ. Felvettem egy fekete farmert egy rózsaszín toppal, egy fekete bőrkabáttal, amihez egy fekete tornacipőt választottam, majd nekifogtam a sminkelésnek. Valahogy ma nagyon Barbie-s hangulatban voltam, így a szokásos fekete szemkihúzást és szempillafestést feldobtam egy kis pink szemhéjpúderral.
Alig negyven perccel öt után Adammel már a metrón állva beszélgettünk.
- Pont amikor lekapcsolt a biztosíték, elkaptam a csávó torkát és egy mellék szobába vittem. Szerencsétlen annyira befosott, hogy meg se szólalt, csak mielőtt Nicko rálőtt - mesélte a tegnapi sikeres akció történetét. - Találtunk nála egy pendrive-ot, csak az a baj, hogy le van kódolva... - tipikus, másnak eszébe sem jutna egy hullát átkutatni. - Majd éjjel feltöröm, de még nem volt rá időm.
- Az nem fog ártani, szerintem elég sok infót fogunk rajta találni. Viszont van még valami, ami nekem nem áll össze - kezdtem felvezetni egy problémát, ami gyanús volt. - Amikor Aaronnal ebédeltem megöltem azt az arab nőt.
- Ja, erre a sztorira emlékszem, mondtad már - bólogatott Adam.
- Most pedig ti öltetek meg egy arab pasit.
- Mi az összefüggés?
- Will egyiket sem említette meg eddig. Amikor először nála voltunk felhozta a Fehér Házas lövöldözésemet, de ezekről semmi. Egy szót nem szólt egyikről sem. Mintha nem is tudna róluk.
- Vagy nem akar tudni róluk - szólt közbe Adam.
- Az is lehet. De nekem ez így nem kerek - ráztam a fejemet.
- Lehet, hogy van benne valami - tudta, hogy a megérzéseim nem szoktak csalni. Főleg a munkával kapcsolatos ügyekben. - Rákerestél már Willre?
- Csak a Moszadnál, de ott semmi. Mintha nem is létezne.
- Furcsa... - gondolkozott el Adam. Általában elég gyerekes, de ilyen esetekben szinte még nálam is érettebb. Arról nem is beszélve, hogy biztos vagyok benne, hogy már egy terven dolgozik és ha Nickonak elmondjuk ő is segíteni fog.
- Meg kellene nézni a CIA adatbázisában - céloztam a feladatára.
- Ja, egyszer le kéni ülni hárman és átbeszélni ezt, meg kutatni kicsit - nézett barna szemeivel rám miközben az ajtóhoz sétáltunk, mert lassan a mi megállónk következett. - De addig valamit csinálni kell Aaronnal - úgy tett, mintha gondolkodna. - Majd veszek ilyen babafigyelő szart! - halkan nevettem a viccen, amit ő teljesen komolyan gondolt. - Mi van köztetek amúgy? - kiszálltunk a vagonból és a mozgólépcső felé vettük az irányt.
- Semmi, barátok vagyunk - meglepett a kérdése, nem egészen tudtam, hogy mire érti.
- Extrákkal?
- Nem - forgattam a szememet. - Csak barátok.
- Látom mi megy, ennyire ne nézz hülyének.
- Nincs köztünk semmi, Adam, ne kombinálj már!
- Vonzódtok egymáshoz. Nem is kicsit - bravúros megállapítás. Ha nem mondja észre se veszem!
- Aaron jó pasi - közbe akart szólni, de felemeltem a mutatóujjam, ami hallgatásra késztette. - El fogja venni Parist, nem lesz köztünk semmi.
- Sky, én is férfi vagyok, látom hogy néz rád.
- Hogy? Mint egy emberre! Nem kell mindent beleképzelni - kezdett idegesíteni a kombinálása. Soha nem szerettem amikor Adam kerítőt játszott.
- Nem egészen - rázta a fejét miközben már az utcán próbáltuk átverekedni magunkat az embereken. - Tegnap elvitt arra a helyre, amit a legjobban szeret azon a szájbakúrt pályán. Senkit nem vitt még oda fel - újabb szemforgatás tőlem. Erősen kételkedtem Adam szavaiban. - Fogta a kezedet, te voltál az első, akit megölelt mikor nyert. Ráadásul folyton rólad kérdezget - erre felkaptam a fejemet.
- Rólam? - nem szoktam meg, hogy valakit érdeklek annyira, hogy egy közös barátunkat kérdezget velem kapcsolatban.
- Ja, hogy milyen voltál régebben, miket szeretsz, ilyenek. Jóval többet akar tőled, mint egy sima baráttól - megforgattam a szemetem, de csöndben maradtam. Még mindig nehezen tudtam elhinni, hogy ennyire érdeklek egy olyan srácot, akit alig több, mint egy hete ismerek. - Ha nem hiszed el nekem, akkor figyeld, hogy mit csinál majd ma este! - nyitotta ki nekem a bowling terem ajtaját.
Bent a jellegzetes kék fény és a pályavax szaga fogadott. Rég nem voltam bowlingozni, utoljára talán tizennégy-tizenöt évesen, de nem ment túl fényesen. Képtelen voltam egyenesen gurítani. A probléma maga viszont már ott kezdődött, hogy kicsik a kezeim és nem tudom rendesen megfogni a golyót.
A recepciós pultnál ülő sráctól kapott cipőt kötöttem éppen be, amikor éreztem a hátamban, hogy valaki szuggerál. Nem fordultam meg, de az érzés bennem maradt amíg fel nem álltam. A tekintetem abban a pillanatban összefonódott egy ártatlanul csillogó tengerkék szempárral. Aaron mosolyra húzta ajkait, ezzel megvillantva a szája jobb sarkában lévő apró gödröcskét. Hihetetlenül aranyos volt, ettől a látványtól pedig én is elmosolyodtam.
- Erről beszéltem - hallottam Adam halk baritonját egészen közelről. - Mióta bejöttünk le se veszi rólad a szemét - mosolygott a svéd.
Mivel ő mindenki haverja biztos vagyok benne, hogy tud valamit, amit nem mond el. Viszont belőle faggatással semmit nem lehet kihúzni. Inkább ráhagytam, ha úgy érzi, úgyis elmondja, addig meg nem idegesítem sem őt, sem magamat feleslegesen.
Csak megráztam a fejemet és a box felé igyekeztem, ahol a bátyám és Aaron már minket vártak. Nicko egyből felugrott, szorosan megölelt és egy puszit adott a homlokomra. Mióta elment Pekingbe nem találkoztunk. Mert az nem nevezhető találkozásnak, amikor Adammel azt figyelik szabadidejükben, hogy mit csinálok Aaronnal.
Miután Nicholas elengedett Aaron puszit nyomott az arcomra miközben finoman végigsimított a karomon az ujjhegyeivel. Ezzel az apró mozdulattal képes volt elérni, hogy libabőrös legyek. Ahogy hozzám hajolt megcsapott az enyhe kölni illat, amely tipikusan őt tükrözte, és amit tegnap is éreztem rajta.
- Kezdhetjük a játékot? - dörzsölte a tenyerét Nicko. A bátyám bárkit lealázott a pályán, így nem nagy csoda, hogy ennyire játszani akart már.
- Téttel játszunk? - pislogott ijedten Adam. Ő már tudta mire kell készülnie.
- Nem! - kiáltottam fel. Ha fogadunk, azt mindig én szívom meg, mert Nicholasszal ellentétben én nem tudok bowlingozni.
- Csak nem félsz, hogy vesztenél? - próbált cukkolni Aaron.
- Nem félek, hanem biztos vagyok benne - nevettem fel keserűen miközben karba fontam a kezeimet. Egy alacsony, szőke lány kontra három magas, kigyúrt pasi? Nem túl fair arány.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése