Noreen
BEVEZETŐ:
Egy lány. Aki kénytelen a szünidőt egy diákmunka - táborban tölteni. Egy átlagosnak tűnő városkában... Sok dolog nem stimmel ezen a helyen s ezt a mindennek, de normálisnak semmiképp sem nevezhető társaság sem könnyítik meg kiket munkatársaiul kapott. A szálloda, melyben dolgozni kényszerül sok ármánynak, árulásnak és kegyetlenségnek színtere volt. Ez mély nyomot hagyott az épületben és annak lakóban. A lakók pedig nem épp szentek. Ha leszáll az éj a folyosón baljós léptek, az alagsor csendjét pedig keserves sírás töri meg. Mi lesz ha Wendy rossz időben lesz rossz helyen? Ha a gyanús árnyak lecsapni készülnek? Itt semmit sem lehet tudni, ha a szálloda már régen nem eleven, de annál inkább cselszövő lakói keze van a dologban... Vajon megmenekül? Vagy túl késő lesz?
Mindezt csak akkor tudhatjuk meg, ha velük tartasz a légvégéig...
RÉSZLET AZ ELSŐ RÉSZBŐL:
Szívem hevesebben vert a kelleténél így a levegőt is kapkodva vettem. Szerencsére a jármű megállt és kipattanhattam belőle. A friss erdei levegő lassan egész testemet keresztüljárta. Megnyugodtam, eztán a csomagtartóhoz lépdeltem, ahonnan kiemeltem a renovált kis bőröndöt. Jóval nehezebbek bizonyult ruhákkal telepakolva, ám nekem ez az egy csomag nem volt elég mindenem elviteléhez. Állítólag volt itt külön zuhanyzó minden kis faházban, meleg vízzel. Bár ebben erősen kételkedtem. Jobban körülnéztem; egy tisztáson terült el az a körülbelül tíz vagy tizenkét faház amelyek valamiféle kör alakot próbáltak felvenni. Középen egy nagyobb hosszúkásabb szintén fa házikó állt. Mögötte pedig egy fehér, téglából készült főépület. Természetesen a tűzrakóhely sem hiányozhatott az összképből. A nagyobb méretű sötét kövek alkotta gyűrűben, a fekete szénben itt-ott parázs villogott. Elfordultam a kis tábor látképétől, anyám épp az apróbb csomagokat vette ki amelyek egy műanyag ládába voltak bedobálva, hála a csodálatos helytakarékossági ötletemnek. Nemsoká újabb motorzúgás hasított a csendbe jelezvén, új sorstársam érkezett. Egy átlagos, kissé rozoga zöld furgon parkolt le tőlünk nem messze. Néhány szitkozódó szó után egy talpig feketébe öltözött vélhetően valamilyen sátánista egyén lépett ki. Bal szemét eltakarta fekete lobonca és nem volt valami boldog kedvében. Egy sporttáska és egy apró ládika volt mindene amit magával hozott. Nem szólt egy szót sem, csak elment mellettünk. Még csak ránk se nézett. Magamban elkönyveltem egy beképzelt és vélhetően undok embernek. Utáltam magamban, hogy mindenkit azonnal megítéltem, hisz én sem voltam tökéletes. Sőt...
- Wendy! Segíts már! - elmélkedésemben édesanyám szavai zavartak meg, ugyanis ő már elindult a főépület felé.
- Megyek! - mondtam és már siettem is utána.
A téglaépítmény belseje hangulatos volt, kopott fa padló és pár gerenda no meg az a néhány igazi északi stílusú mintás szőnyeg koronázta meg a teret. Igazán hangulatosra sikerült az összkép. Igen sokáig csodálhattam a szobát, mivel úgy fél vagy egy óra múlva egy barna hajú magas nő süvített végig a helységben, majd megállt középen. Megköszörülte torkát és belekezdett a vélhetően sokszor hallatott mondandójába:
- Köszöntöm önöket! Örülök, hogy eljöttek és remélem jól fogják érezni magukat. A szülők a felhívásból mindent megtudhattak ezért akár el is mehetnek. - úgy beszélt, mintha egy nagy közönség előtt tartana előadást, pedig csak anya, a "fekete herceg" és én voltunk ott - Oh mielőtt elfelejteném, itt van minden elérhetőségem! - átnyújtotta édesanyámnak a névjegykártyáját - A többiek jöjjenek velem!
Gyorsan odanyögtem anyának egy szia-t és már követtem is a túlbuzgó nőszemélyt. Nagyon furcsálltam ezt az egészet, oké csak anya volt ott de akkor is kicsit több tájékoztatót vártam volna... A hátsó ajtón keresztül mentünk ki megkerülve az épületet. Mert nem lett volna célravezetőbb a főbejáraton keresztül kijutni. A tűzrakóhelynél hirtelen megállt én pedig majd' nekimentem a hercegnek.
- Jól van gyerekek! A nevem Faye Parker de csak simán Faye. - kacsintott aztán folytatta - A házakat már kiosztottam mielőtt ideérkeztetek, mindannyiótoknak van egy szobatársa. Minden kunyhóban van egy kis könyv benne minden információval. Viszont a munkahelyről mesélnék egy kicsit. Nos, az épület 1901-ben épült eleinte kocsma volt, később a Kinsey család szállodává alakította és egészen 1932-ig üzemelt, bár sokszor váltott tulajdonost. Végül mi vettük meg a romos épületet pár éve. Sok helyreállítást elvégeztünk és már csak kisebb alakítások vannak hátra. Az útmutatóban mindent megtaláltok erről is. A tábla ott van - mutatott a tisztás szélén árválkodó tákolmányra - Sok sikert! - majd el ment.
- Köszöntöm önöket! Örülök, hogy eljöttek és remélem jól fogják érezni magukat. A szülők a felhívásból mindent megtudhattak ezért akár el is mehetnek. - úgy beszélt, mintha egy nagy közönség előtt tartana előadást, pedig csak anya, a "fekete herceg" és én voltunk ott - Oh mielőtt elfelejteném, itt van minden elérhetőségem! - átnyújtotta édesanyámnak a névjegykártyáját - A többiek jöjjenek velem!
Gyorsan odanyögtem anyának egy szia-t és már követtem is a túlbuzgó nőszemélyt. Nagyon furcsálltam ezt az egészet, oké csak anya volt ott de akkor is kicsit több tájékoztatót vártam volna... A hátsó ajtón keresztül mentünk ki megkerülve az épületet. Mert nem lett volna célravezetőbb a főbejáraton keresztül kijutni. A tűzrakóhelynél hirtelen megállt én pedig majd' nekimentem a hercegnek.
- Jól van gyerekek! A nevem Faye Parker de csak simán Faye. - kacsintott aztán folytatta - A házakat már kiosztottam mielőtt ideérkeztetek, mindannyiótoknak van egy szobatársa. Minden kunyhóban van egy kis könyv benne minden információval. Viszont a munkahelyről mesélnék egy kicsit. Nos, az épület 1901-ben épült eleinte kocsma volt, később a Kinsey család szállodává alakította és egészen 1932-ig üzemelt, bár sokszor váltott tulajdonost. Végül mi vettük meg a romos épületet pár éve. Sok helyreállítást elvégeztünk és már csak kisebb alakítások vannak hátra. Az útmutatóban mindent megtaláltok erről is. A tábla ott van - mutatott a tisztás szélén árválkodó tákolmányra - Sok sikert! - majd el ment.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése